spirituálé
VIL13 471-472 | részcímszómai formájában a 19. sz. elején vált ismertté és a sz. végén már hangverseny-körutakon is szerepelt. Jelentős néger előadóművészek (M. Anderson, L. Price, M. Jackson) népszerűsítették; nemcsak egyházi, hanem társadalmi-politikai gyűléseken is elhangzott. Századunk 30-as éveitől kezdve a sokban hasonló eredetű gospel kiszorította a pódiumokról. A 60-as években azonban a régi formák is visszatértek. ● Európában nemcsak Angliában népszerű, hanem (a két világháború közti jazzdivatot követően) a 60-as évektől kezdve német, majd francia területen is elterjedt, a sanzonénekesek és általában a népszerű énekesek is terjesztik. E korszakban figyelnek fel a dalok egyszerű, szentimentális, vallásos szövegeire is. Mo.-on legkorábban az egyházi éneklésben jelent meg, majd a néger költészet legismertebb formájává vált: Komlós A.: Harlemi árnyak. Észak-amerikai néger költők versei (1963) 23 költő 68 verse; az egyházi körök népszerűsítik: Balássy L.—Csanád B.: Haldokló bilincsek (1968) 8 névtelen szöveg fordítása. L. Armstrong, P. Robeson és mások szövegeit is lefordították, hazai előadók is utánozták.
Irodalom:
W. Johnson: The Book of American Negro Spirituals (1925): J. P. Jackson: Spiritual Folk Songs of Early America (1953); J. Jahn—A. M. Dauer: Negro Spiritual (1962): Th. Lehmann: Negro Spirituals. Geschichte und Theologie (1965); Országh L.: Bevezetés az amerikanisztikába (1972).
