tartalom
VIL15 196-197 | részcímszóannak megfelelően, hogy milyen viszonyt tételezünk fel tartalom és forma között, a tartalom pszichológiai, logikai, általános esztétikai, kommunikációelméleti és kultúraelméleti meghatározása ismeretes a folklorisztikában. Ezek szerint a tartalom az egyes művekben kifejeződő alkotói és befogadói érzelmek, magatartásrendszere, a valóság jelenségeinek a művekben kifejezett lényege, az üzenet információja, a művekben szereplő kulturális értékek sokasága. Az esztétika felosztása szerint a tartalom két fő összetevőre, a →témára és az →eszmei mondanivalóra bontható. Mindkét összetevő önmagában is bonyolult jelenség, több rétegből áll. A szaktudományos folklorisztika általában többet foglalkozott a téma vizsgálatával, és megállapította, hogy a folklórban ez jószerivel a nép egész életét magába ölelheti, az ezen kívüli jelenségek közül pedig azokat, amelyek vélt vagy valódi kapcsolatban állnak vele. A téma kiválasztása és anyagának csoportosítása sajátos jellegű, ezt a →modell, →struktúra, →szerkezet kategóriáival szokás megközelíteni. A folklorisztika ezért használja a tartalom vizsgálatakor a →motívumok, illetve →típusok szerint való elemzést, és ezt nem csupán a folklorisztika, hanem az egész kultúravizsgálat szempontjából is hasznosítja; a tartalom kultúrához kötöttségét a →kultúraminta elgondolása mindig hangsúlyozta, és az →content analysis módszerével éppen ezt sikerült objektív módon is kimutatni. Az eszmei mondanivaló explicit módon képviseli a kultúra értékeit, és ezekre vonatkozó normatív megállapításokat tesz — ebben különbözik a hivatásos művészet megfelelő kategóriájától, ahol ugyanez csak implicit módon és preferatív jelleggel nyilvánul meg. A népmesében pl. a hős mindig pozitív, a sárkány mindig negatív jelenség; a műmesében ez elképzelhető fordítva is. Az eszmei mondanivaló gyakran különösen jelenik meg tematikusan rögzítve és a →művészi módszertől elválaszthatatlanul. Pl. a balladában „családi” konfliktusok tragikus véggel jelennek meg, és ezért az egyes alkotások nem választhatják szabadon a maguk tartalomfeldolgozási módját. ● A folklóresztétika a tartalmat ritkán választja el a téma fogalmától, és pl. a →szüzsét a tartalom kivonatának tekinti (jóllehet az a fenti értelemben csak a téma kivonata). Ennek megfelelően a közkeletű szóhasználatban a tartalom egyszerűen mindaz, ami a folklór alkotásban előfordul. Az egyedi alkotások és a műfajok közti szoros összefüggés következtében az egyes műfajok tartalmáról is beszélhetünk, ez statisztikus valószínűségű összege mindannak, ami az illető műfaj formájában kifejeződik. Ennek következtében míg a hivatásos művészetben a műfaj definíciója egyenlő mértékben tartalmi és formai, a folklór művészetben a tartalmi elem itt lényegesebb. Egyszersmind ez az összefüggés az alapja a folklórművészet korlátozott, de elemi realizmusának: a valóságnak való megfelelés a tartalom kategóriáján keresztül érvényesül. Ily módon értelmezhető a tartalom kulturális meghatározottsága is.
Irodalom:
E. Cassirer: Idee und Gestalt (1921); O. Walzel: Gehalt und Gestalt im Kunstwerk des Dichters (1923): M. Grigorjev: Forma i szogyerzsanyije lityeraturnohudozsesztvennovo proizvegyenyija (1929); G. I. Kalosin: Szogyerzsanyije i forma v proizvegyenyijah iszkussztva (1953); V. Vanszlov: Szogyerzsanyije i forma v iszkussztve (1956); I. I. Vinogradov: Problemi szogyerzsanyija i formi lityeraturnovo proizvegyenyija (1958); I. Asztahov: Szogyerzsanyije i forma hudozsesztvennovo proizvegyenyija (1963); K. Goranov: Szogyerzsanyije i forma v iszkussztve (1962); K. Sohin: Szogyerzsanyije i forma v iszkussztve (1962); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972).
