fairy tale
VIL3 22[feri téil] (angol ’tündér + mese’>: az angol folklór és irodalom műfaja, →tündérmese; gyakran helytelenül általánosított szóhasználattal egyetemesen a mese, népmese hagyományos angol megnevezése. Az angol népköltészet (valószínűleg kelta hatás eredményeként) mindig gazdag volt a tündérekről szóló történetekben, bár ezek műfaja nem a mese, sokkal inkább a →hiedelemmonda volt. Az általában kicsinynek elképzelt, föld alatt lakónak tartott, rendszerint tréfás, csínytevő, gyakran jóindulatú, olykor bosszúálló, kegyetlen tündérek feltűnnek az angol irodalomban is. Előbb a romance műfaja, majd Shakespeare Puckja, később a gyermekirodalom tündérfigurái ezt az eredeti elképzelést tükrözik. E. Spenser fő műve, aThe Faerie Queen (’Tündérek királynője’) c. allegorikus eposz, vagy Shelley Mab királynője már az irodalmiasított felfogást képviselik. ● A tündérek mesei szerepeltetése mégis később terjedt el. A név voltaképpen a francia →conte de fées divatjából, a mesei felfogás a Grimm-testvérek „gyermek- és házi meséinek” kiadása (1812) után vált népszerűvé. Az első jelentős gyűjtemények csakhamar megjelentek: az ír T. C. Croker: Fairy Legends and Traditions of the South of Ireland (’Tündérekről szóló mondák és hiedelmek Dél-Írországból’, 1825), illetve az angol Th. Keightley: The Fairy Mythology (’Tündér-mitológia’, 1828) c. kötetei az első jelentős művek. A múlt század végéig számtalan gyűjtemény jelent meg, voltaképpen ez adta az angol filológiai folklorisztika kezdeteit: J. Jacobs: English Faire Tales ('Angol tündérmesék', 1890), Celtic Fairy Tales ('Kelta tündérmesék', 1892) c. gyűjteményeit, E. S. Hartland: The Science of Fairy Tales (’A tündérmesék tudománya’, 1891) c. filológiai monográfiáját. ● A 20. sz.-ban a műfaj inkább a gyermekmeséket, majd a mese-filmeket befolyásolja. Elnevezése ellenére maguk a tündérek ritkábban szerepelnek bennük, inkább általában a csodák, a fantasztikum kedvelése a gyakori. ● (→angol irodalmi formák, gyermekirodalom, hiedelemmonda, monda).
Irodalom:
de Vries: The Problem of the Fairy Tale (Diogenes, 1958); E. W. Baughman: A Type and Motif-Index of the Folktales of England and North America (1966); M. Briggs: The Fairies in Tradition and Literature (1967); K. M. Briggs: A Dictionary of British Folktales (1969).
