nyelvgyötrő
VIL9 472-473 | részcímszónyelvtörő: játék a nyelvvel és a beszéddel; olyan szavak vagy mondatok kitalálása (illetve hibátlan, gyors végigmondása), melyek a szokatlan hangzótorlódás, a sok rövid szó és a groteszk tartalom miatt nehezen kimondhatók. ● Másik fő formája a mesterségesen torzított nyelv („madárnyelv”), amelyben szótagbetoldással, hangzók átvetésével vagy torzításával a megszokott fonetikától eltérő alakokat kapnak. Az →irodalmi játékok, illetve a „titkos nyelv” (titkosírás) gyakran él lehetőségeivel, az anagramma is felhasználja. Mivel igen érdekes fonetikai sajátosságokat tesz észrevehetővé, poétikai és stilisztikai kutatása igen fontos. ● Noha a közvélemény szerint egy-egy nyelvnek sajátos rendszerei alakulnak ki ilyen módon, már F. de Saussure felfigyelt arra, hogy több indoeurópai nyelv anagrammákban megnyilvánuló fonotaktikája mennyire hasonlíthat egymásra. Francia retorikusok részletesen foglalkoztak a szabályok megváltoztatásának rendszerével. Kiderült, hogy világméretű jelenség ez, ahol a jávai, francia, amerikai indián vagy magyar megoldások alig térnek el egymástól. Pl. jávai eredeti szöveg
aku arep tuku klambi ‘ruhát szeretnék venni’ francia eredeti szöveg l’école ‘az iskola’
je bouffe pas ‘nem eszem’ cuna-indián eredeti szöveg
merki ‘amerikai’magyar eredeti szöveg tudsz így beszélni?
Csikar
Agrav(vö. a francia megoldást!) turguvorgod mirgivirgit (vö. a cuna-indián megoldást !)
Hasonló jelenségek megfigyelhetők a csoportnyelvekben is, különösen a gyermekek körében, az argó (→jassznyelv) vagy a tolvajnyelv keretei között. Amikor írók ezt utánozzák, át is veszik a legismertebb formákat. A középkori és későbbi pig latin (angol ‘disznó latin’), a francia larper vagy verlen (a két megnevezés maga is a parler d l’ envers hangsorainak megfordítása) irodalmi körökben nagy népszerűségre tett szert. ● (→szójáték, irodalmi játékok).
Irodalom:
Walter J.: Gaudeamus (1925); Lukácsy A.: Elmés játékok, játékos elmék (1960); J. Dubois—F. Edeline—J. M. Klinkenberg—P. Minguet—F. Pire—H. Trinon: Rhétorique générale (1970); J. Sherzer — L. Foley—S. C. Johnson—N. A. Johnson—A. Palakornkul—E. Sadtono: A Collection of Linguistic Games (1971.); J. Starobinski: Les Mots sur les Mots. Les anagrammes de Ferdinand de Saussure (1971); J. Sherzer: Linguistic Games (1974); L. Pszczolowska: Instrumentacja dzwiekowa (1977); R. D. Abrahams—L. Rankin: Counting-Out Rhymes (1980); I. Scherzer: Nyelvi játékok (Folcloristica, 6., 1981); Faragó J.—Fábián I.: Bihari gyermekmondókák (1982).
