írás
VIL5 111I. a nyelv és beszéd rögzítésére szolgáló eszköz, amelynek igen különböző formái és módjai ismeretesek (→írásjel). Kialakulása a társadalom fejlődésében nagy jelentőségű, és egyik nélkülözhetetlen feltétele a nagyobb közösségek, a fejlettebb munkamegosztás, valamint a távolsági jellegű kulturális kapcsolatok kifejlődésének. Ily módon nem önmagában az →írásbeliség ténye, hanem az írásos formákhoz vezető társadalmi változás okozta az ősköltészet továbbfejlődését az osztálytársadalmak hivatásos és nem hivatásos irodalomra szakadásában. ● 2. R. Barthes irodalomelméletében az „írásos jelleg” (francia écriture) megnevezése, az az elemi forma, amely minden írásban rögzített nyelvi tényre érvényes, és amelyre külön felépítményként épülnek a poétika és stilisztika irodalmi kategóriái. Eszerint az írásos közlés legalapvetőbb formái még nem irodalmi jellegűek, csupán az „írás nulla fokát” képviselik. ● (→szemiotika).
Irodalom:
R. Barthes: Válogatott írások (1976).
