betyárjáték
VIL1 896 | Muzslav Lászlóva közösenEurópa-szerte elterjedt népi színjáték, melynek útonálló, betyár főhőse többnyire, de nem mindig történetileg hiteles személlyel azonosítható. A köznépért harcoló, a dölyfös urakkal szemben álló „jó betyár” alakja Közép- és Kelet-Európa népi színjátékaiban csak a 18. sz.-ban jelent meg. Ezeknek egyik legnépszerűbb hőse az olasz, német, osztrák színpadokon az eredetileg regényhős Rinaldo Rinaldini. ● Orosz nyelvterületen hőse kezdetben az Atamán volt, későbbiekben ez az alak történelmi neveket vett fel (Jermák, Sztyepan Razin). A játéknak többféle elnevezése volt, a betyárvezérek nevén kívül használták a Csónak, Lefelé a Volgán, Masenka, Rablóbanda elnevezéseket is. A történet többnyire azonos szerkezeti elemekből épül fel, melyek azonban nem szükségszerűen szerepelnek minden játékban. Az Atamán társaival a Volgán hajózik zsákmányra lesve. Útközben párviadalra kerülhet sor az Atamán és riválisa vagy egy fogadás között. Sokszor tartalmazza a játék egy kastély megrohanását és kirablását is melynek során elrabolják a földesúr lányát. Ez az epizód néha romantikus formát ölt: a leány megtagadja szerelmét az Atamántól, aki ekkor a rablóbanda bohócához, a lezüllött Priklonszkij földesúrhoz kényszeríti, akiről utóbb kiderül hogy ő az elrabolt lány természetes apja. Ez a fordulat mindkettőjük vesztét okozza. Az orosz betyárjátékok motívumai jelennek meg több kitűnő drámaíró (Gribojedov, Osztrovszkij) műveiben. ● Magyarországon a játékok valószínűleg belső fejlődés eredményeképp alakultak ki, egyszerű, néhány epizódos, pár szereplős formájuk igen kedvelt volt. A betyár alakja mellék- vagy epizódszereplőként sokszor megjelenik, így pl. a „híres szegény lator” figurája a névtelen Comico-Tragoedia (17. sz.) c. népies moralitásban, egyes vidékek népi színjátékaiban, különösen a betyárfarsangos játékban. ● (→népi színjátékok)
Irodalom:
Ferenczi I.—Ujváry Z.: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, 1962); Dömötör T.: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (1963); uő.: A népi színjátszás Európában (1966).
