mesekatalógus
VIL8 282-284a mese és rokon
műfajok szövegeit elrendező →típuskatalógus. Az egyes mesék
tartalmi kivonatát (a szüzsét) műfaji, ezen belül tartalmi
csoportokba osztja, az egyes típusokon belül utal a változatok eltérő
vonásaira. Általában egy-egy nép, nyelv vagy terület teljes mesekincsét
kívánja bemutatni, ritkábban egy-egy korszak meséit öleli fel. Gyakorlati
okokból olykor külön jelennek meg az egyes műfajok anyagát bemutató
katalógusok. Voltaképpen a népköltészet termékeit tartalmazza, de az
eredet jelölésére gyakran idéznek irodalmi forrásokat is. A nemzetközi
mesetípusok elnevezése rendszerint jól ismert szövegeket idéz (francia
tündérmesék, Grimm-mesék stb.), ezek közül több irodalmi alkotásnak
nevezhető. A lényegesebb irodalmi átdolgozásokat (pl. Andersen meséi)
nem tartalmazzák. ● A nemzetközi kutatásban J. G. von Hahn (1864)
azonosított először újgörög és albán mesetípusokat ókori görög mítoszokkal.
Az angol Folk-Lore Society kézikönyve (1890) részletes leírási
utasítást adott az egész világ meséihez. A német J. Bolte és
a cseh J. Polívka a Grimm-mesékhez adott rendkívül sok párhuzam
felsorolásában szinte önálló mesekatalógust alkotott (1913–1932). Már
a 19. sz.-ban ettől függetlenül is több nép meséit kívánták így rendszerezni
(a magyar meséket több előzmény után pl. Katona L. 1903-ban).
● A ma használt nemzetközi katalógust skandináviai archívumelőzmények
és a maga finn jegyzéke után 1910-ben A. Aarne dolgozta ki.
Ezt 1928-ban az amerikai St. Thompson jelentősen
kiegészítette, majd 1961-ben javított kiadásban tette közzé. Ez a ma
használatos változat már utal a →motívumindex javított, második
kiadására (1955) is. ● A nemzetközi munkálatokhoz kapcsolódott mindhárom
magyar katalógus. Honti J. (1928) csak a kiadott meséket sorolta
fel, Berze Nagy J. (1957) csak az 1930-as évek közepéig jutott
el, Kovács Á. több évtizede készít egy mintegy 10000 szövegre
terjedő katalógust (ez a publikált magyar meseanyag töredéke), ebből
kis részek jelentek csak meg (1958, 1966). ● Többen megkísérelték,
hogy az Európán kívüli meséket más rendszerbe osszák be, ezek között
azonban nincs egység, és újabban e katalógusok is közölnek konkordanciát
a nemzetközi katalógussal. ● Jele →AaTh (és típusszám). ●
Hasonló mintát követett a mondakatalógus és újabban a balladakatalógus
is, ezekből azonban eddig nem készült el nemzetközi jegyzék. Az
epikus énekek, mítoszok közül néhány rendszerezésére a mesekatalógus
is ad támpontokat. A morfológiai mesekutatás (pl. V. J. Propp munkája)
a katalógus elégtelenségéből indult ki, e helyett javasolta a szerkezeti
elemű, fokozottabban műfaji elrendezést.
A fontosabb katalógusok az érintett népek és területek sorrendjében:
afrikai: A. Klipple: African Tales with Foreign
Analogues (1938); E. O. Arewa: A Classification of the Folktales of
the Northern East African Cattle Area by Types (1966); W. Lambrecht:
A Tale Type Index for Central Africa (1967). Több észak-afrikai és
nyugat-afrikai területről francia kutatók készítenek új rendszerű
katalógusokat.
amerikai: lásd nyugat-indiai, mexikói, spanyol, angol katalógusok
angol (és amerikai angol): E. W. Baughmann: A Comparative Study of
the Folktales of England and North America (1966).
arab: U. Nowak: Beiträge zur Typologie des arabischen Volksmärchens
(1969); lásd még afrikai. ausztráliai: P. P. Waterman: A Tale-Type
Index of
Australian Aboriginal Oral Narratives (1978). belga : lásd flamand vagy vallon
belorusz: lásd orosz
cseh: V. Tille: Verzeichnis der böhmischen Märchen (I., 1921).
észt: A. Aarne: Estnische Märchen- und Sagenvarianten (1918); L. Raudseo:
Antiklerikale estnische Schwänke (1969).
finn: A. Aarne: Finnische Märchenvarianten (1911): Catalogues of Finnish Anecdotes
and Historical, Local and Religious Legenda (1973); lásd még finnországi svéd.
flamand: M. de Meyer: Les contea populaires de la Flandre (1921); M.
de Meyer: Le Conte populaire flamand (1968); lásd még holland.
francia: P. Delarue —M.-L. Teneze: Le conte populaíre francais (I —III,
1957–1976).
grúz: T. D. Kurdovanidze: Szjuzseti i motyivi gruzinszkíh volsebnih
szkazok (Lityeraturnie vzaimoszvjazi 1976).
holland (és afrikaans): J. R. W. Sinninge: Katalog der niederländischen
Märchen-, Ursprungssagen-, Sagen- und Legendenvarianten (1943); A.
Coetzee — S. C. Hatting —W. J. G. Loots —P. D. Swart: Tiperegister
van die Afrikaanse Volksverhaal (1967); lásd még flamand.
indiai: S. Thompson—J. Balys: The Oral Tales of India (1958: tulajdonképpen
motívumindex); S. Thompson —W. E. Roberts: Types of Indíc Oral Tales
(1960); L. Bodker: Indian Animal Tales (1957).
indonéziai: J. de Vries: Volksverhaalen uit Oost-Indiö (II., 1928);
P. Voorhoeve: Overzicht van de volksverhaalen der Bataks (1927).
lr: S. Ó Súilleabháin—R. Th. Christiansen: The Types of the Irish Folktales
(1963).
izraeli: H. Hason: Types of Oral Tales in Israel (Fabula, 1965 és II.
önálló kiadvány, Jerusalem, 1975); H. Schwarzbaum: Studies in Jewish
and World Folklore (1968).
izlandi: E. Ó. Sveinsson: Verzeichnis isländischer Märchenvarianten
(1929). jakut: G. U. Ergisz: Szjnzseti jakutszkih azkazok (1967).
japán: K. Seki: Nihon Mukashi-banashi-shnsei (1—6., 1950–1958); K.
Seki: Types of Japanese Folktales (1966); H. Ikeda: A Type- and Motif-Index
of Japanese Folk-Literature (1971).
kabil: lásd afrikai
kínai: W. Eberhard: Typen chinesischer Volksmärchen (1937); N-T. Ting:
A Type Index of Chinese Folk tales (1978).
koreai: I-H. Choi: A Type Index of Korean Folktales (1979).
lapp: J. Qvigstad: Lappische Märchen- und Sagenvarianten (1925).
lengyel: J. Krzyzanowski: Polska bajka ludowa (I —II., 1962–1963).
lett: K. Aräjs—A. Medne: Latviesu pasaku tipu räditijs (1977).
litván: J. Balys: Líetuviq pasakojamosios tantosakos motyvy katalogas
(1936).
lív: O. Loorits: Livische Märchen- und Sagenvarianten (1926).
magyar: J. Honti: Verzeichnis der publizierten ungarischen Volksmärchen
(1928); Berze Nagy J.: Magyar népmesetípusok (1—2., 1957); Kovács L: A
magyar állatmesék típusmutatója (1958); Kovács A.: A rátótiádák típusmutatója
(1966); Bernát L.: Magyar legendatípusok (1982); további füzetek előkészületben.
mexikói: S. L. Robe: Index of Mexican Folktales (1973).
mongol: Lőrincz L.: Mongol mesetípusok (1977); nő: Mongolische Märchentypen
(1979).
német: csak kis részlet jelent meg nyomtatásban: K. Plenzat: Die ost-
und westpreussischen Märchen nach Typen geordnet (1927).
norvég: R. Th. Christiansen: The Norwegian Fairytales (1922).
nyugat-indiai: H. L. Flowers: A Classification of the Folktales of
the West Indies by Types and Motifs (1952); lásd még spanyol.
óceániai: előkészületben, vesd össze: B. F. Kirtley: A Motif-Index
of Traditional Polynesian Narratives (1971).
olasz (és San Marinó-i): G. D'Aronco: Le fiabe dl magia in Italia (1957):
G. D'Aronco: Indice delle fíabe toscane (1953); S. Lo Nigro: Racconti
popolari siciliani. Classificazione e bibliografia (1958); A. M. Cirese—L.
Serafini: Tradizioni orali non cantati (1975); E. Delitalia: Gli studi
sulla narrativa tradizionale sarda (1970).
orosz: N. P. Andrejev: Ukazatyel' szkazoesnih szjuzsetov po szisztyeme
Aarne (1929); ugyanennek kibővített változatát V. Ja. Propp adta A.
A. Afanaszjev meséinek 1957-es kiadásában: ebből magyar fordítás is
jelent meg (1960). A belorusz és ukrán mesékével közös katalógus: L.
G. Barag—I. P. Berjozovszkij —K. P. Kabasnyikov —N. V. Novikov: Szravnyityel'nij
ukazatyel' szjezsetov. Vosztocsnoszlavjanszkaja szkazka (1979).
örmény: I. Levin összeállításában számítógépen készül.
román: korábbi előzmények után A. Schullerus: Verzeichnis der rumänischen
Märchen und Märchenvarianten (1928); S. C. Stroescu: La typologie bibliographique
des facéties roumaines (I—II., 1969).
spanyol (és benne latin-amerikai is): R. S. Boggs: Index of Spanish
Folktales (1930); T. L. Hansen: The Types of the Folktales in Cuba,
Puerto Rico, the Dominican Republic and Spanish South America (1957).
Részleges katalán jegyzék: J. Amades: Folklore de Catalunya — Rondallistica
(1950).
svéd: W. Linngman: Sveriges samtliga folksagor (I—III., 1949—1952);
egykötetes német kiadás: Die schwedischen Volksmärchen (1961). Finnországi
svéd: O. Hackmann: Katalog der Märchen der finnländischen Schweden
(1911).
szárd: lásd olasz
szicíliai: lásd olasz
szlovák: J. Polívka: Súpis slovenskjeh rozprávok (I—V., 1923—1931),
új, bővített jegyzék előkészületben.
tadzsik (állatmesék): I. Levin—D.
Rabijev—M. Javics: Szvod tadzsikszkovo folklora I. (1981).
török: W. Eberhard —P. N. Boratav: Typen tiirkischer Volksmärchen
(1953).
ukrán: N. P. Andrejev kéziratban maradt jegyzéke, ezt is felhasználta
az új orosz (és keleti szláv) katalógus.
USA: lásd angol és amerikai angol
vallon: G. Laport: Les contes populaires wallons (1932). zsidó: lásd izraeli
A nemzetközi katalógus kiadásai: A. Aarne: Verzeichnis der Märchentypen
(1910): S. Thompson: The Types of the Folk-Tale. A Classification and
Bibliography. Antti Aarne's Verzeichnis der Märchentypen Translated
and Enlarged (1927): St. Thompson: The Types of the FoIktale. Second
Revision (1961).
A Grimm-mesék nemzetközi párhuzamainak katalógusa: J. Bolte —G. Polivka:
Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brűder Grimm (I —V.,
1913 -1932, újra nyomva 1963).
A példázatok nemzetközi katalógusa: F. C. Tubach: Index Exemplorum.
A handbook of medieval religious tales (1969). Cseh katalógus: K. Dvorak:
Soupis staroceskych exempel (1978).
Egyes műfaji katalógusok: tréfa és vicc (Stroescu, román), antiklerikális
trufa (Raudsep, észt).
Az antik eredetű fabulák katalógusa: W. Wienert: Typen der griechisch-römischen
Fabel (1925); a különböző kiadások (Chaumbry, Hausrath, Perry stb.)
alapján álló rendszerezések áttekintése: M. Nejgaard: La fable antique
(I —II., 1964—1967). J. Ch. Harris meséinek típuskatalógusa: F. E.
Baer: Sources and Analogues of the Uncle Remus Tales (1980).
A modern (román) mesék összevetése antik előzményeikkel: L. Sáineanu:
Basmele román in comparalione cu legendele antice clasice si in legáturä
cu basmele popoarelor lnvecinate si ale tuturor popoarelor romanice
(1895).
A morfológiai mesekutatás más alapelvek révén kísérli meg a mesék elrendezését. Már V. Ja. Propp foglalkozott ezzel a gondolattal, A. Christensen önálló (ám alkalmazhatatlan) téma- és motívumrendszerezést javasolt. Az utóbbi évtizedekben több hasonló ötlet fogalmazódott meg, ezek rendszerint összekapcsolják a típus- és motívumvizsgálatot. Ezek közül a leginkább megalapozott Je. M. Meletyinszkij javaslata 1976-ból (amelyhez a francia strukturalista folkloristák, mint C. Bremond is csatlakoztak). O. Arewa és G. M. Shreve: The Genesis of Structures in African Narrative (1975) az azande tréfás mesék áttekintését adja. Ennek ellenére sem indult meg azonban az új módszerű rendszerezés. (→mese, katalógus)
Irodalom:
Kovács A.: A készülő Magyar Népmesekatalógus (Műveltség és Hagyomány, 1960); A. Aarne—St. Thompson: The Types of the Folktale (1961); Enzyklopädie des Märchens (1975— ); D. Paurne—C. Bremond: Typologie des Contes Africains du Déapteur (1976); J. D. Edwards: The Afro-American Trickster Tale (1978).
AZÓTA SOK ÚJ KATALÓGUS JELENT MEG.
