emblémata
VIL2 1086<a görög embléma ’betét, jelképes értelemben használt ábrázolás’ többes száma>: emblémákat és szimbólumokat tartalmazó és azokat magyarázó jelvénygyűjtemény. A reneszánsz irodalmától kezdve jelenik meg, legnagyobb népszerűségét a manierizmus idején éri el, amikor az udvari és városi irodalom egyik legkedveltebb műfaja a többértelmű, rejtvényszerű →emblémák gyártása. A legnépszerűbb olasz, francia, angol és német területen, valamint Német földön, ahol a költészet képanyagát messzemenően befolyásolta. ● (embléma, szimbólum, gyűjtemény)
Irodalom:
A. Alciatus: Emblemata (1534); J. Camerarius: Symbolorum et emblematum centuriae quattuor (1605); H. Hugo: Pia Desideria Emblematis (1624); M. P. Verneuil: Dictionnaire des symboles, emblémes et attributs (1898); L. Volkmann: Bilderschriften der Renaissance (1923); R. Tuve: Elizabethan and Metaphysical Imagery (1947); G. R. Hocke: Manierismus in der Literatur (1959); M. Lurker: Bibliographie zur Symbolkunde (1964); M. Praz: Studies in 17th Century Imagery (1964); Chr. Rietschel: Sinnzeichen des Glaubens (1965).
