vallásos ének
VIL16 338-339 | Kovács Endrével közösenvallásos dal: a vallásos tartalmú lírai énekköltészet alkotásainak összessége; énekelt verses →ima. Tematikája a hívő szándékainak megfelelően változó. Leggyakrabban valamely istenhez, túlvilági hatalomhoz (a szentekhez, Szűz Máriához stb.) segítségért, oltalomért forduló könyörgés, mint az imák nagyobb része, s különösen a katolikus →litánia; ha súlyosabb csapás, veszteség az indítéka, e könyörgés egyben →gyászdal, sirató is. Ha a könyörgő megszegte a vallás parancsolatait, →bűnbánó ének, s e bűnbánat a vezeklés olyan extatikus formáját is öltheti, amilyen pl. a →flagelláns költészetet jellemzi. Amennyiben a könyörgő meghallgattatása érdekében áldozatot mutat be, ezt áldozati ének kíséri (→áldozati vers), ha zarándokútra kel, →zarándokének. A kérés meghallgattatásáért hálaadó énekkel fejezi ki érzelmeit a hívő (e csoportba tartozik az imák másik nagyobb csoportja), s ez jobbára a magasztalás olyan formáit ölti, amilyen a →dicsének vagy elterjedtebb nevén →himnusz. A fenti fő típusok mellett a vallásos érzület számtalan más műfajt is áthathat, így mindenekelőtt — természetesen — az emberi élet kiemelkedő eseményeihez (keresztelő, avatás, házasság, temetés stb.) kapcsolódó vallásos szertartások énekeit, az egyházi ünnepeken énekelt liturgikus és paraliturgikus dalokat (pl. →karácsonyi dal, pünkösdi ének, trópus), de vannak vallásos →csatadalok is (amilyenek a középkori keresztesdalok voltak; →keresztes irodalom), vagy olyan sajátos alműfajok, amilyen a vallásos érzületre hivatkozó →koldulóének. ● E tematikai felosztást keresztezi az a szempont, hogy a műfaj-műtípus milyen mértékben kapcsolódik a hivatalos egyházi →szertartásirodalomhoz. A magyar szakirodalom a hivatalos liturgikus éneket (templomi ének, miseének) állítja szembe az egyházi népénekkel (szentének, vallásos népének), mint népnyelvű, alkalmi jellegű, de az egyházi szertartásokhoz nem közvetlenül kapcsolódó és a hivatalos egyházak által nem is mindig jóváhagyott folklórműfajjal. A német terminológia differenciáltabb: a liturgikus énektől (liturgisches Lied), amely a vallásos dogmatika hittételeit tükrözi és szövegei is ezoterikus (latin, óegyházi szláv, szanszkrit stb.) nyelvezetűek lehetnek, megkülönbözteti az istentiszteleteken énekelt, de csak részben liturgikus és mindig népnyelvi templomi éneket (Kirchenlied), s az egyházi népének fent jelzett értelmében felfogott egyházi éneket (geistliches Lied), valamint — a másik póluson — a leszűkített értelemben felfogott vallásos éneket (religiöses Lied), amely individuális vallásos élményeket tükröz. ● Az egyházi népének folklórműfaja hagyományos voltánál fogva igen régies szövegeket (és dallamokat) őrizhet meg. Európában vallásfelekezetek szerint erősen megoszlik. Főbb témakörei itt: egyházi ünnepek, kérő-, dicsérő- és hálaadó dalok, Jézusdalok, zarándok-, szent- és Mária-dalok (ez utóbbiak csak a katolikusoknál), az utolsó ítélet dalai. E műfaj sokat merít az apokrif irodalomból; az egyes helyi szekták saját dalkincset alakítanak ki. Gyakoriak a →paródiái, s a →bordallá, →csúfolóvá átalakított változatai. Gyűjtése, irodalmi hatása és feldolgozása a romantika korában alakult ki. ● (→szertartásirodalom, vallásos irodalom, népdal)
Irodalom:
K. E. Ph. Wakkernagel: Das deutsche Kirchenlied von der ältesten Zeit bis zum Anfang des 17. Jahrhunderts (1864—1877); W. Bäumker: Das katholische deutsche Kirchenlied in seinen Singweisen (1883—1911); G. Santayana: Interpretations of Poetry and Religion (1900); H. Petrich: Unser geistliches Volkslied (1920); W. Nelle: Geschichte des deutschen evangelischen Kirchenliedes (1928); H. Bremond: Prayer and Poetry (1928); R. Preitensteiner: Das geistliche Volkslied in Niederösterreich (1931); Th. Humpert: Katholisches Kirchenlied (1935); R. A. Schröder: Dichter und Dichtung der Kirche (1936); M. C. Pfleger: Untersuchungen am deutschen geistlichen Lied des 13—16. Jahrhunderts (1937); Bálint S.: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (1938); K. Berger: Barock und Aufklärung im geistlichen Lied (1951); Schram F.: Bevezető nép-énekeinkhez (1958); R. P. Blackmur: Religious Poetry in the United States (Religion in American Life, 1961); F. Kemp: Deutsche geistliche Dichtung aus tausend Jahren (1962); W. Wiora: The Origins of the German Spiritual Folk Song (Ethnomusicology, 1964); A. F. W. Fischer: Kirchenlieder–Lexikon (1967); Studien zu Funktion und Typus des deutschen geistlichen Liedes im Mittelalter (1968); P. Dronke: Die Entwicklung der geistlichen Lyrik (Die Lyrik des Mittelalters, 2. köt., 1973); K. Ch. Tust: Das Kirchenlied der Gegenwart (1976); I. Scheitler: Das geistliche Lied im deutschen Barock (1982).
