epikus ciklus
VIL2 1160legtágabb értelemben azonos eseményekről vagy azonos hősökről szóló epikus énekek gyűjtőfogalma. Amint ezt az epikosz küklosz mutatja, Homérosz klasszikus eposzain kívül (és ezeket is követően) egész sor epikus alkotás foglalkozott nagyjából ugyanazokkal az eseményekkel. Az →archaikus hősepika rendszerint ciklikus: Sigurdr a hőse az Edda számos énekének, a nart-vitézekről szólnak a kaukázusi népek körében elterjedt nart-epika egyes alkotásai. A török népek epikájában középponti figura Alpamis, akiről altai, tatár, baskír, karakalpak, kazah, üzbég, oguz, kipcsak alkotások egyaránt szólnak; vagy Manasz, aki köré ciklusok szövődtek a kirgiz, kazah és más népek hősepikájában. A ciklus egyes darabjainak cselekménye összefügg, főbb hőseik is azonosak, mindazáltal az egyes részek ideológiája és poétikája eltérhet egymástól. A klasszikus eposz megalkotásakor rendszerint egy ciklus valamely darabja értelmeződik át, válik középponti jelentőségűvé. Valószínű, hogy a ciklusok az előadásban is érvényesültek: egyazon epikus énekes ugyanarról a hősről vagy tárgyról több éneket tudott,, és ezeket egymás után is előadhatta. Így került előadásra egészen a közelmúltig például a délszláv hősepikában több, Kraljevics Markóról szóló ének. ● (→ciklus, hős-epika)
Irodalom:
C. M. Bowra: Heroic Poetry (1952); Voproszi izucsenija eposza narodov SzSzSzR (1958); A. B. Lord: The Singer of Tales (1960); J. de Vries: Heldenlied und Heldensage (1961); Je. M. Meletinszkij: Proiszhozsdenie geroicseszkogo eposza (1963); Marót K.: Az epopeia helye a hősi epikában (1964).
