korcsoportok irodalma
VIL6 569-570a természeti népek társadalomszervezetében élesen elválnak egymástól a különböző (nemenként is tagolt) korcsoportok. Általában egy csoportot alkotnak a mindkét nembeli kisgyerekek (5–6 éves korukig), egy-egy csoportot a leányok és fiúk (13–16 éves korig), ezután az avatáson átesett felnőtt férfiak vagy nők (kb. 30–35 éves korig), majd ismét többé-kevésbé egységes csoportba tartoznak az ennél idősebb öregek. Az egyes csoportok kultikus feladatai, közösségei mások, ennek következtében mások műfajaik is. Jóllehet a korcsoportok nem egyszerűen az illető nemek, az életkor vagy a munkamegosztás szerint különböznek, hanem mindezek együttesen különítenek el, mindazonáltal e beosztás sokban magyarázata a →primitívirodalom műfajai rendszerének, sőt a későbbi hivatásos irodalom nemek és életkorok szerinti tagolódásának is. A nem szakrális játékok, az utánzás és a didaktikus műfajok a kisgyermekekhez kapcsolódnak. A leányok és fiúk a munkajátékokat gyakorolják, majd a nemenként különböző avatási szertartások során az illető közösség kultikus hagyományát tanulják meg. Felnőtt korukban ezt adják elő. Inkább a férfiaké az epika, a fejlettebb rítusszövegek és -játékok; a nőké a gyűjtögetés, a mindennapi élet hagyománykincse. Gyakran az öregek a közösség történeti hagyományainak őrizői, a hagyományos műfajok oktatói. ● A szellemi kultúra korcsoportok tagolása magyarázza, hogy miért csak a közösségi műfajok (szokások, dráma, epika, didaktikus műfajok) elevenek a primitív irodalom körében: egyéni kezdemények vagy érzelmek (pl. a líra) nem nyernek teret. Később, amikor kialakul a →hivatásos irodalom, ennek alkotói is a hagyományos korcsoportok keretei között bukkannak fel, sőt még csak nem is egyénekként, hanem ők is csoportosan jelennek meg (→dalnok, vallásos irodalom, a →didaktikus irodalom keretében a papok és tanítók csoportjai). Bizonyos közösségi irodalomtípusok (pl. →nőirodalom, céhes irodalom, sőt a →gyermekirodalom is) sokáig őriznek jellemvonásokat a korcsoportok megszabta irodalomfelfogásból. ● Az egyes korcsoportok irodalma gyakran tilos vagy titkos mások számára (→titkos társaságok irodalma), gyakran éppen az ilyen tudás a bizonyítéka annak, hogy melyik korcsoporthoz tartozik az egyén (→misztikus irodalom, avatási rítusok költészete).
Irodalom:
H. Schurtz: Altersklassen und Männerbünde (1902); R. H. Lowie: Primitive Society (1920); W. Schmidt: The Position of Women with Regard to Property in Primitive Society (American Anthropologist, 1935); G. H. Seward: Sex and the Social Order (1946); N. Eisonstädt: From Generation to Generation (1954); M. Mead: Férfi és nő (1970); E. R. Service—M. D. Sahlins—E. R. Wolf: Vadászok, törzsek, parasztok (1973); R. Finnegan: Oral Poetry (1977).
