loci
VIL7 361 | részcímszó(latin 'helyek'); loci communes (latin 'közös idézethelyek'); egyes számban locus: általános értelemben közismert szövegrészlet, a retorikában formula, közhely, toposz, a népköltészetben a →proverbium több fajtája, elsősorban a valamilyen életigazságot megállapító →szentencia, vagy szabályt tartalmazó →regula. Eredeti értelmének megfelelően az →idézet és a →szállóige is ide vonható. Az elemi kijelentések közül a →frázis ilyen jellegű, műfajelméleti szempontból pedig a →klisé hasonló jellegű. (→frazeológia)
