naptári ünnepek költészete
VIL9 75-77a szokásköltészet műfajcsoportja, olyan ünnephez kapcsolódó költői alkotások, amelyek évenként meghatározott módon fordulnak elő és ismétlődnek. A kereszténység és az európai kultúra több ízben is rendezte az év és a naptár kérdéseit, voltaképpen máig érvényes XIII. Gergely pápa 1582-ben kiadott naptárrendelete, amelynek mind az egyházi, mind a világi szokásokat, ünnepeket és irodalmukat tekintve meghatározó szerepe van. A fontosabb ilyen naptári ünnepek: január 1. (újév, tágabb értelemben az évkezdet), január 6. (vízkereszt), ettől hamvazószerdáig terjed a farsang gazdag irodalmi hagyományaival, szokásaival (→farsangi játék), február 2. gyertyaszentelő (voltaképpen Mária-ünnep), február 3. (balázsolás, voltaképpen iskolás diákok toborzó és adománygyűjtő ünnepe, →iskolai irodalom, gyermekfolklór, diákirodalom), február 6. Dorottya (főként a középkori →vallásos irodalom és az →iskolai színjáték kedvelt témája), február 14. Bálint napja (a középkorban és napjainkban a szerelmi üdvözletek alkalma, →szerelmi költészet), február 19. Zsuzsanna (az →iskolai irodalom és általában a népi színjátszás kedvelt témája), március 12. Gergely (szintén iskolai szokás, →iskolai irodalom), a húsvét előtti böjt időszaka főként az elmélkedő jellegű →vallásos irodalom alkotásaiban nyilvánul meg, március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony (ez is Mária-ünnep), virág-vasárnap, nagyhét és húsvét rendkívül gazdag liturgikus és irodalmi alkotásokban (→szertartásirodalom, húsvéti játék, passiójáték), április 24. György (aki különösen a keleti egyházakban és sárkányölő szentként vált népszerűvé), április 30. Katalin (a →hagiográfia legnépszerűbb történeteinek egyik középponti alak-ja), május 1. korábban tavaszünnep, diákünnep, a Faustban is szereplő Walpurgis-ünnep, az utóbbi évszázadban a munkásmozgalom ünnepe (→munkásirodalom), áldozócsütörtök, pünkösd, úrnapja különböző lehetőségeket ad a →szokásköltészet és a vallásos irodalom számára, június 13. Antal (elsősorban Páduai Szent Antallal összekapcsolva Európa déli felén jelentős ünnep), június 24. Iván vagy János, voltaképpen a nyárközép ünnepe (ehhez kapcsolódik a Szent-Iván éj hagyománya népszokásokban és irodalomban egyaránt), június 27. a középkori magyar irodalomban is középponti jelentőségű Szent László napja, június 29. Péter és Pál, az aratási ünnepek kezdete, egyházi szempontból ez gyakran július 2., Sarlós Boldogasszony, július 13. Margit (nemcsak a magyar irodalomban ismert), július 20. Illés (főként a szláv népek körében népszerű ünnep), július 25. Kristóf (a középkortól számos alkotás témája), július 26. Anna (a Mária-hagyománnyal kapcsolódik össze), augusztus 5. Havi (= havas) Boldogasszony (az egyik legjelentősebb Mária-ünnep), augusztus 6. Krisztus színeváltozása (transfiguratio), az egyik legjelentősebb búcsújáró nap, augusztus 15. Nagyboldogasszony (Mária mennybemenetele, →Mária halálának legendái és általában a keresztény vallásos irodalom egyik középpontja), augusztus 18. Ilona (csupán távolabbról van kapcsolatban a trójai háborúból ismert Helénával, illetve a Krisztus keresztjét megtaláló császárnéval, Nagy Konstantin anyjával, akiknek gazdag irodalma ismert), augusztus 20. István (az első magyar király ünnepe, ezért nemcsak nálunk, hanem a külföldi kegyhelyeken — Róma, Aachen, Ausztria, Bajorország, Csehország stb. — is külön tisztelet tárgya), szeptember 4. Rozália (főként a barokk korban népszerű ünnep), szeptember 8. Kisasszony vagy Kisboldog-asszony (Szűz Mária születésének emléknapja), szeptember 12. Mária neve napja (újkori, főként Közép-Európában népszerű ünnep), szeptember 14. a szent kereszt felmagasztalása (a szent kereszt megtalálásának ünnepével, május 3-mal együtt a →misztériumjáték egyik legfontosabb alkalma, szeptember 15. hétfájdalmú Szűzanya (a Mária-siralmak egyik, de nem egyetlen alkalma, főleg a barokk ünnepek között népszerű), szeptember 27. Kozma és Damján (főként a keleti egyházban tisztelt ünnep), szeptember 29. Mihály (arkangyal, a mennyei seregek fejedelmének ünnepe, főként a bizánci és az onnan kisugárzó irodalmakban népszerű, összefügg a katonaság és a pásztorok ünnepeivel, sőt az utolsó ítélettel is, ezért számos →legenda kapcsolódik személyéhez), október 2. őrangyalok ünnepe, az angyalirodalom alkalma (korábban szeptemberben tartották), október 4. Ferenc (pontosabban Assisi Szent Ferenc) ünnepe, a ferences rend irodalmának középponti ünnepe, október 7. Rózsafüzér királynéja, a 15. sz. óta népszerű a vallásos egyletek körében, október 17. Hedvig (Lengyelország egyik középponti ünnepe), október 21. Orsolya és a tizenegyezer szűz (a középkor egyik legismertebb története, főként Észak-Európában népszerű), október 26. Demetriosz, Demeter (a keleti egyház egyik legfőbb szentje), november I. mindenszentek és főként az ünnepet kezdeményező bencések irodalmában fontos, november 2. halottak napja (rendkívül gazdag, nemcsak egyházi jellegű szokásirodalommal, →halálirodalom), november 3. Hubert (főként Nyugat-Európában a vadászünnepek alkalma, a vadászirodalom alkotásai kapcsolódnak ide), november 11. Márton (főként Franciaországban jellegzetes ünnep), november 19. Erzsébet (noha német földön közismert, mégsem alapvető ünnep), november 25. Katalin (sok legendája is jelzi, hogy a középkor legismertebb női szentje), advent, december 4. Borbála (a néhány nappal későbbi Lucához hasonlít), december 6. Miklós, a „Mikulás” ünnepe, ily módon nemcsak az egyházi irodalom, hanem a →gyermekirodalom keretében is fontos csomópont, december 8. Szeplőtelen fogantatás (Mária-ünnep), december 13. Luca (egész Európában különféle babonák és szokások társulnak e naphoz), a karácsony napjai gazdag irodalmat alakítottak ki (→karácsonyi dal, karácsonyi játék, illetve az egész ádventben a →betlehemes játék), december 27. János (és János áldása), december 28. aprószentek, december 31. Szilveszter (pontosabban az újév előestéje, az óév búcsúztatása). ● A protestáns egyházak ünnepe október 31., a reformáció emléknapja (Luther). ● Az egyházi év egyébként ádventtel kezdődik és számos egyéb ünnepet tartalmaz. ● Az egyes szentek ünnepeihez kapcsolódik a névnap, amely nem minden európai nép körében ismert (néhol a család „védőszentje” vagy „patrónusa” ünnepét ülik ehelyett). Ehhez számos →köszöntő kapcsolódik. Természetesen évenként ismétlődik a születésnap, hasonló alkalmi irodalommal. ● Főként a feudalizmusban az uralkodók névnapja vagy születésnapja országos ünnepnek számított. Ma hasonló jellegű állami ünnepek ismertek, megszokott ünnepi alkotásokkal. Gyakran egy-egy történelmi esemény emlékünnepe is állami ünnep (pl. a Bastille lerombolása Franciaországban, Kolumbusz napja Amerikában). Ezek közül november 7-e, az Októberi Forradalom évfordulója mára (május 1-ével együtt) a kommunista mozgalom és a szocialista országok nemzetközi ünnepévé lett, nemzetközi irodalommal és publicisztikával. ● A mai európai naptár sokszoros átalakuláson és többszöri rendezése ment át. Ennek következtében a régebbi →szokásköltészet alkotásai más-más napra eshetnek. A folklorisztika külön veszi a téli, tavaszi, nyári és őszi ünnepeket, amelyeket a 19. sz.-ban a kutatók utólag a napfordulók és napéjegyenlőségek napjaival kapcsoltak össze. ● A más vallások (iszlám, zsidóság, keleti vallások) körében mindenütt önálló ünneprendszer él mindmáig, a világi naptártól elválaszthatóan.
Irodalom:
H. Kellner: Heortologie oder die geschichtliche Entwicklung des Kirchenjahres (1911); M. P. Nilsson: Die volkstümlichen Feste des Jahres (1914); Hahn I.: Az időszámítás története (1960); Dömötör T.: Naptári ünnepek — népi színjátszás (1964); A. Eskeröd: Arets fester (1965); G. M. Martin: Fest und Alttag (1973); Sz. A. Tokarev (Kalendarnije obicsaji i obrjadi v sztranah zarubezsnoj Evropi, I—III., 1973—1981); Bálint S.: Karácsony, Húsvét, Pünkösd (1973); N. A. Bringéus: Árets festseder (1976); Bálint S.: Ünnepi kalendárium I—II. (1977); F. Hemmersam—B. Hodne: Studiet af fester (1979); Fétes du monde — Europe (1980); Fétes du monda —Amérique (1981) ; M. Bahtyin: Franpois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája (1982).
