conte de fées
VIL2 329 - 330[kont dö fé] <francia. ’tündérmese’): a mese egyik alműfaja, tündérmese. Az eredetileg népmesei jellegű tündérmesék főként a nyugat-európai (kelta, francia, angol) hagyományban voltak népszerűek. Ezekből merített a 18. sz. végének irodalmi divatja, amikor a francia irodalmi szalonokban és könyvpiacon a jóindulatú de nagyhatalmú és titokzatos tündéreket szerepeltető mesék közkedveltté váltak. Ch. Perrault, Mile del 'Héritier és mások tündérmeséi közül a legnevezetesebbek D'Aulnoy grófnő meséi, amelyek gyűjteményéből (Contes nouveaux ou les fées á la mode, 'ej mesék, avagy a mai tündérek', 1697—1698) az elnevezés is elterjedt. Az európai népmesekutatás hosszú ideig később is a francia tündérmesék hasonmásait kutatta – újabb vizsgálatok szerint azért is, mivel a német. Grimm testvérek házi mesemondója voltaképpen Németo.-ba menekült hugenották leszármazottjaként a francia tündérmeséket közvetítette a testvérpárnak, és ily módon az európai folklorisztikának. ● A magyarban a tulajdonképpeni conte de fée igen ritka, irodalmi fordítások ellenére is. ● (→népmese, tündérmese).
Irodalom:
György L.: Kónyi és D'Aulnoy (1911); É. Stored: Une épisode littéraire de la fin du XVII. siécle: La Mode des contes de Fées (1685-1700), (1928); R. Hagen: Perraults Märchen und die Brüder Grimm (Zeitschrift für deutsche Philologie, 1955); W. Schoof: Zur Entstehungsgeschichte der Grimmschen Märchen (1959).
