Krohn, Kaarle
VIL6 715-716[krún], Kaarle Leopold (családi név); Wäinö (költői név); (Helsinki, 1863. máj. 10.—Sammatti, 1933. jún. 19.): finn folklorista, irodalomtörténész, költő. Julius Krohn (→Suonio) fia, aki apjának hirtelen halála után annak munkáit folytatta (és tetemes bővítéssel), kiadta. Előbb nyelvészetet tanult a helsinki egyetemen, majd 1889-től a finn és összehasonlító folklorisztika docense, 1898-tól rendkívüli professzora, 1908-tól 1928-ig, nyugdíjazásáig rendes professzora. Közben, 1889-től apja előadásainak folytatására kérték. 1917 és 1933 között a Finn Irodalmi Társaság elnöke, megalapítója a finn művészeti és tudományos akadémiának, a finn nyelvészet folyóiratának (Virittäja) és a finnugor kutatások folyóiratának (Finnisch-ugrische Forschungen), a nemzetközi folklorista szövetség és kiadványainak (→FFC) alapító tagja, több egyetem díszdoktora, 1931-től az MTA tiszteleti tagja, a →földrajz-történeti irányzat nemzetközileg elismert vezető folkloristája. ● Az 1880-as években több népköltési gyűjtőúton vett részt, az elsők között gyűjtött finn meséket és más prózai elbeszéléseket. Majd apja hagyatékának gondozásakor a Kalevala és az epikus költészet, meg a Kanteletar és a lírai költészet kérdéseivel, a finnugor népek néphitével és népszokásaival foglalkozott. A földrajz–történeti irányzat elgondolásait nemzetközi módszerré fejlesztette, előbb finn nyelvű Kalevalan runojen historia (’A Kalevala verseinek története’, tan., 1903—1910) és Kalevalan kysymyksiä ('A Kalevala kérdései', 1918), majd az utóbbi alapján készült német változat Kalevalastudien ('Kalevala-tanulmányok', 1924—1928) műveiben, illetve folklórelméleti kézikönyveiben Die folkloristische Arbeitsmethode (1926: Winkler F., 'A folklorisztika munkamódszere, részletek, Folclolistica, 1978, 2—3,), Übersicht über einige Resultate der Märchenforschung ('A mesekutatás néhány eredményének áttekintése', 1931). Élete utolsó évtizedeiben a ráolvasásokkal és mitológiával is foglalkozott, közeledett a skandináviai kutatás módszereihez: Magische Ursprungsrunen der Finnen ('A finnek verses eredettörténetei', finnül 1917, németül 1924); Zur finnischen Mythologie ('A finn mitológiához', finnül 1915, németül 1932); Skandinavisk mytologi ('Skandináv mitológia', 1922). Módszere a változatok →elterjedését vizsgálta, hatalmas mennyiségű adathalmazzal dolgozott, a költői és szorosabb értelemben vett folklorisztikai összefüggéseket (→hagyományozás) mechanikusan fogta fel. ● Érzékeny, sőt érzelmes, konzervatív, királypárti, hivő lélek volt, ez Wäinö néven publikált későromantikus verseiből is látszik. ● Magyarul: 1 vers (Bán A., Finn költőkből, 1939); 1 vers (Képes G., Finn versek és dalok, 1959).
Irodalom:
I.-L. Evijärvi: Kaarle Krohn (1963); Studia Fennica XI. (1964, különszám); Ortutay Gy.: Katona Lajos kiadatlan levelei Kaarle Krohnhoz (Ethn., 1967); J. Hautala: Finnish Folklore Research 1823–1918 (1969); Nordic Folklorists of the Past (1970).
