Propp, V. J.
VIL11 131-133 | utalócímszó | Istvánovits Mártonnal közösen(Pétervár. 1895. ápr. 17.–Leningrád. 1970. aug. 22.): orosz filológus, folklorista. 1918-ban szerzett diplomát a pétervári egyetemen szláv filológiából. Középiskolában, majd I926-tól Leningrád különböző főiskoláin tanított. Párhuzamosan tudományos intézmények munkatársa is volt (Orosz Földrajzi Társaság. Művészettörténeti Intézet stb.). 1932-tól a leningrádi egyetemen adott elő, kezdetben a román és germán filológia, majd a folklórtudomány tanszékén, végül 1969-ig az orosz irodalmi tanszéken. Világhírnevét — melyhez évtizedekkel eredményei közzététele után jutott folklorisztikai (mesetudományi) munkásságának köszönheti, mellyel számos irodalomtudományi kutatás ihletője lett. Hazájában közvetlen pedagógiai hatása is óriási volt, noha sohasem szűkölködött kritikusokban sem. ● Német filológiai és didaktikai dolgozatok elkészítése után az 1920-as évek végén az Orosz Földrajzi Társaság ún. mesekutató bizottsága bízta meg az orosz népmesék típusmutatójának elkészítésével, amely a finn A. Aarne rendszerét követte volna (→mesekatalógus). Eközben, elsősorban J. W. Goethe morfológiája, valamint O. Walzel német irodalomelmélete hatására, ugyanakkor a kibontakozóban levő orosz formalista iskola elveit is követve megírta az orosz varázsmese morfológiájáról szóló monográfiáját, amelyben egy egész műfaj szerkezetét ragadta meg. A ránk maradt harmadik változat Morfologija szkazki (1928: Soproni A., A mese morfológiája, 1975), valamint a voltaképpen ehhez tartozó tanulmány: Transzformacii volsebnih szkazok (1929: A varázsmese transzformációi, részleges magyar fordítása: Szépe Gy.: Transzformációk a varázsmesében, 1971, Strukturalizmus. I. köt.. szerk. Hankiss E.) az A. A. Afanaszjev által közreadott orosz mesegyűjtemény mintegy 80 szövege alapján vizsgálta a mesék szerkezeti elemeit (31 ilyen „funkció”-nak nevezett egységet különített el), ezek egymásutánját („menet”), valamint a mesék szereplőinek cselekvéseit (7 ilyen szerepkört határozott meg, ezt a későbbi kutatás 8-ra bővítette). Propp meghatározása szerint funkción „a szereplők cselekedetét értjük a cselekményen belüli jelentése szempontjából”. Ilyenek pl. a Leleplezés, Büntetés, Küzdelem stb. A funkciók jelentését tehát az adja, hogy milyen más funkciókat eredményeznek (kezdeményeznek, illetve vezetnek be). A funkciók invariáns elemek, azonban a meseszövés folyamán természetesen különbözőképpen jelennek meg (éppen az Propp nagy eredménye, hogy a különböző formákból kibányászta a mindenütt meglevő invariáns alakot). A funkciók sorrendje rögzített, de nem kötelező minden funkció jelenléte: a hős hazaindulása, üldözés, megmenekülés, hazaérkezés sorból a két közbülső elmaradhat. Ez egyúttal példa arra is, hogy (a rögzített sorrend miatt) a funkciók funkciósorokba, „szekvenciákba” rendeződnek. Ez azonban oda vezet, hogy a funkciók elvesztik szabadságukat (mellyel a másik nagy mesekutatónak. Veszelovszkijnak motívumai rendelkeztek): ezért helyesen jegyzi meg C. Bremond, hogy ezek alapján a valódi alapegység (melyet Propp a funkcióban vélt megtalálni) az a sor, amelyet ő szériának nevez. A mese morfológiáját annak idején V. M. Zsirmunszkij jelentette meg, volt is némi hazai és nemzetközi visszhangja: voltaképpen azonban csak az 1958-as (első) angol nyelvű kiadás (ezt R. Jakobson és Th. A. Sebeok szorgalmazták) hozott neki világhírt, nem utolsósorban (‘l. Lévi-Strauss külön füzetnyi dolgozata: La structure et la forme (‘A struktúra és a forma’. 1960) révén, amelyben ő a maga strukturalizmusát mereven szembeállította Propp .,formalizmusával". Propp a maga válaszában hivatkozott arra, ő hogyan folytatta, illetve milyen irányba fejlesztette tovább elgondolásait (itt a történeti rekonstrukciót és a mese rítusszerűségének hangsúlyozását emelte ki). Az 1960-as évek közepétől a szovjet szemiotika képviselői, elsősorban J. M. Meletyinszkij és munkatársai fejlesztették tovább a mese morfológiai vizsgálatát. Ő rendezte sajtó alá a morfológia második. 1969-es orosz kiadását, amely csak néhány hiba kijavításában különbözik az elsőtől. Ekkorra már az 1968-as második angol kiadás után, a mű világszerte ismert, hamarosan vagy tizenöt nyelvre fordítják le, ismertetőinek, kritikusainak száma szinte beláthatatlan. E vitákban Propp maga már nem vett részt. ● Második monográfiáját Isztoricseszkie kornyi volsebnoj szkazki (‘A varázsmese történeti gyökerei’. 1946: új kiadása: 1986: kéziratos magyar fordításának egy részlete jelent meg: Folcloristica. 1978. 2–3.) c. a mese ritualista eredetteóriája jellemzi. A leningrádi filológiai iskola (pl. O. M. Frejdenbery, I. I. Tolsztoj), az A. Ny. Veszelorszkij kezdeményezte összehasonlító műfajkutatás. sőt bizonyos fokig a marxista folkloristák által kezdeményezett tipológiai szüzsékutatás hatása mellett a mű bevallott, előzménye P. Saintyves könyve: Les contes de Perrault et les récits paralleles. Leurs origines (coutumes primitives et liturgies populaires), Perrault meséi és a párhuzamos elbeszélések. Eredetük (primitív rítusok és népszokások)’, amelynek főbb gondolatait önállóan fejleszti tovább. noha a →rituális irodalomelmélet eredményeihez áll közel. Az egyes fejezeteiben már a harmincas évekre datálható és a háború alatt már elkészült könyvet I946-ban a leningrádi egyetem hírhedt „kozmopolitizmus”-vitájában nyilvánosan elítélték (zsdánovizmus), érdekes módon inkább formalizmusáért és Veszelavszkij követéséért. A szerző csupán később térhetett vissza a témakörhöz: Russzkije agrarnie prazdnyiki (1963. ‘Az orosz földművesünnepek’. egy fejezete magyarul: Műveltség és Hagyomány. 1963, 5.) e. műve közvetlenül a szokások terén mutatja be a történeti rekonstrukciót. ● Az ötvenes években számos fontos szövegkiadást gondozott, a lírai daloktól a hősepikáig és a mesékig. Afanaszjev orosz meséinek 1957-es háromkötetes kiadásában ő tette közzé a javított orosz mesekatalógust (A. Aarne és elődje. Ny. P. Andrejev nyomán). Alapvető fontosságú monográfiája a Russzkij geroirseszkij eposz (‘Az orosz hősepika’. 1955. második, javított kiadás: 1958) c. munka, amelyben az egyes bilinaszüzsék történeti rendszerezését adja. Véleménye folklorisztikai jellegű, összehasonlító műfajfejlődési elveket követ, ebben V. M. Zsirmanszkij és J. M. Meletyinszkij eposzelméleteivel rokon, amelyektől azonban egyes jelenségek értelmezésében eltér. A könyv körül heves vita bontakozott ki, a történeti iskola képviselői, elsősorban a történész 13. A. Ribokor elvetette Propp ’poétikai’ értelmezését és a szövegeket szó szerint veendő, kortársi jellegű történeti valóságnak vélte. ● Sokat foglalkozott a folklór alkotások gyűjtésének, archiválásának és kiadásának elveivel (→textológia). Évtizedeken át a nemzetközi néprajzi bibliográfia orosz referense volt. Élete végén legnépszerűbb előadásait a folklór poétikájának köréből tartotta. Ebből eddig csak egy részlet jelent meg: Problemi komizma i szmeha (‘A komikum és a nevetés problémái’, 1976) e., ebben a rituális nevetés és általában a folklór komikumának kérdéseit vizsgálja. Nagyobb orosz népköltészeti-poétikai előadásait most adják ki. ● Az utóbbi évtizedekben otthon és világszerte századunk legjelentősebb folkloristájának tartják. Nyugati kritikusai és továbbfejlesztői a strukturalizmus és szemiotika oldaláról méltatják. Szovjet kollégái azt hangsúlyozzák, hogy nehézségei ellenére Propp igazán szovjet tudós, aki elődeinek munkáit folytatja, és akinek munkásságát ma is folytatják. ● Rendkívül sokoldalú. adatgazdag életművében a folklór filológiájának, történeti kutatásának, formai és esztétikai vizsgálatának számos eredményét találjuk. Nagyhatású nevelőként a Leningrádban végzett orosz filológusok nemzedékeire hatott. Egész életművének értékelésére poétikai dolgozatainak teljes megjelentetése után gondolhatunk. De már most is nyilvánvaló, hogy legalább annyira konzervatív, mint amennyire újító tudós volt — valódi klasszikusa az orosz filológiának. ● Egyéb művei: Bilini (‘Bilinák’. 2 köt.. 1958); Narodnije liricseszkije pesznyi (‘Népi lírai dalok’. 1961): Folklor i gyejsztvityelnoszty (‘A folklór és a valóság’, Russzkaja lityeratura, 1963. 3.; 1976); Russzkaja szkazka (‘Az orosz mese’. 1984).
Irodalom:
Cl. Lévi-Strauss: La structure et la forint,. Réflexions sur un ouvrage de Vladimir Propp (Cahiers de l’Institut de Science Economique Appliyuée, (1961. 3.); A. Guidueei: Dallo zdanovismo allo strutturalismo (1967); Trudi po znakovim szisztyenam (1971, 5.. Propp-emlékkötet): Voigt V - Strukturális folklorisztika I. (1971); Linguistica Biblica (1972, 15–16., Proppszám); C. Bremond: L’héritage de Propp (Logique du récit, 1973); B. Ny. Putyilov: Problemi folklora v trudah V. Ja. Proppa (Tyipologicseszkije isszledovanyija po folkloru, 1975, bibliográfiával); J. Jason -D. Segal kiad.: Patterns in Oral Literatur (1977); B. Holbek: Formal and Structural Studies of Oral Narrative (1978); M. Lüthi: Märchen (1979); W. Haubrichs: Erzählforschung 1 2 3 (LiLi Beiheft 4. 6. 8: 1976–1977–1978); ARV Scandinavian Yearbook of Folklore (1980. 36.).
Újabban mind oroszul, mind világszerte, és nálunk is több munkája, illetve ezekre vonatkozó tanulmányok jelentek meg. Összes műveinek kiadása most folyik.
