Bidpai
VIL1 920 | Simon Róberttel közösenBilpai; Pilpai; Baidabá: a Kalila va-Dimna c. arab mesegyűjtemény feltételezett szerzőjének nyugaton elterjedt neve. A név az arab Bidbára megy vissza. A mesegyűjtemény eredeti (elveszett) szanszkrit szövegének (melynek egyik későbbi verziója a →Pancsatantra) 570 körül készült szír fordításában Bidugot, illetve Bidvayot találunk szerzőnévként, s ez Th. Benfey szerint a szanszkrit Vidjápatira (’A tudomány ura’) menne vissza. A Bidpai szerzőségére vonatkozó legendás történet fő forrása a Kalila va-Dimna egyik előszava, amelyet Bahnud ibn Szahván (más néven Ali ibn as-Sáh al-Fáriszí) szerzett. Ennek szövegét a Kalíla va-Dimna 1905-ös, L. Cheikho által gondozott kiadása tartalmazza. O Említésre méltó, hogy az első magyar Pancsatantra-fordítások közül kettő is Bidpái művének nevezi a mesegyűjteményt és az ő munkájaként teszi közre. Az egyik Báji Patay S. fordítása: A régi indusok bölcselkedések, azaz példákkal jó erkölcsökre tanító könyvecske (latinból, 1781), a másikat Kolozsvárt, a 18. sz. közepén Zoltán J. olaszból kezdte fordítani, melyet halála után Csehi A. franciából folytatott: Bidpai és Lokman indiai históriái és költött beszédei (1783). (Bővebben →Kalíla va-Dimna, Pancsatantra.)
Irodalom:
A. J. Wensinck: Bidpai (EI, 1913).
