exemplum
VIL2 1320-1321 | Kovács Endrével közösenközépkori epikus műfaj. Három lényeges eleme van: a) elbeszélést vagy leírást tartalmaz; b) erkölcsi vagy vallási oktatás céljára szolgál; c) tanulságot fejez ki az egyén vagy közösség számára. Bevezetése általában a forrásra utal; a tulajdonképpeni elbeszélés, ill. leírás minden kitérő nélkül halad az illusztrálandó tanítás kimondása felé; a befejezés gyakran allegorizáló jellegű. Terjedelme, formája igen változó, gyakran más műfajok (anekdota, fabula stb.) köntösében jelentkezik. ● Már az egyházatyák szívesen használták; forrásaik leginkább az evangéliumi történetek voltak, de merítettek keleti és görög, illetve latin anyagból is. A fontosabb típusai a 7. és 12. sz. között alakultak ki. Fejlődése során fontos szerepet tölt be a prédikációs irodalomban, az épületes irodalomban, misztikus írásokban, krónikákban, világi költeményekben. A 12. sz.-tól kezdve az iskolákban is mind gyakoribb. A 13. sz.-ban keletkezik a legtöbb exemplumgyűjtemény; ezek a következő században terjednek el szélesebb körökben. A műfaj hanyatlása a 15. sz.-ban kezdődik: a források ekkortájt kimerültek, újak nem tárultak fel: leginkább a régi történeteket ismételték: később az elbeszélő elemek háttérbe szorultak az oktató részletek mögött. A humanizmus és a reformáció korában más műfajoknak adja át helyét. Az európai elterjedtségű műfaj mintegy 280 főbb gyűjteménye ismert, ezek közül 37-nek van modern szövegkiadása. Ezekben mintegy 30 000 példázat olvasható, az egész európai példázatanyag azonban ennek a többszöröse lehetett. Újabban elkészítették a műfaj típusmutatóját, eszerint 5400 főbb történet volt ismert. Ezek közül igen kevés, mintegy száz típus rokonítható európai népmesékkel (leginkább legendamesékkel), és az európai népmeséknek is legfeljebb ötvenedrésze származtatható ebből a hagyományból. Területileg viszonylag jól ismerjük a spanyol, francia, angol, dán, svéd, német és a magyar exemplumokat, más népektől jóval kevesebbet publikáltak modern kiadásokban. ● A magyar exemplum legkiválóbb művelője Temesvári Pelbárt, aki többszáz példázatot foglalt műveibe, ezek közül 300 került bele a nemzetközi típus-mutatóba, ennek az anyagnak a felét csak Pelbárt műveiből ismerjük, mégsem tarthatjuk mind az ő művének, inkább arra gondolhatunk, hogya hatalmas olvasottságú szerzetes valóságos tárháza a példázatoknak, rendszeresen gyűjtögette ezeket. Másik jelentős magyar forrás a Gesta Romanorum magyar fordítása (mintegy 160, nemzetközileg jól ismert példázattal). Kisebb forrásainkban ezen kívül is többszáz exemplum található: mindez azt bizonyítja, hogy a műfaj egyik közép-kelet-európai központja hazánk volt a 15—16. sz.-ban. A magyar népmesekincsben néhány mesetípus őrzi e műfaj emlékét. ● (→példázat, példabeszéd, legendamese)
Irodalom:
J. A. Mosher: The Exemplum in the Early Religious and Didactic Literature of England (1911); M. D. Howie: Studies in the use of Exempla (1923); J. Th. Welter: L'Exemplum dans littérature religieuse et didactique du moyen ágé (1927); R. Sehenda: Stand und Aufgaben der Exemplaforschung (Fabula. 1969); F. C. Tubaeh: Index Exemplorum (1969).
