táltostörténet
VIL15 82a hiedelemmondák körében a természetfeletti tudással vagy egyéb ilyen képességekkel rendelkező személyre vonatkozó történetek neve. A magyar hagyományban is összefügg vele a garabonciás diák alakja. ● Mind nyelvileg, mind tematikusan ismertek az északolasz, szlovén, horvát, bolgár és román hagyomány hasonló figurái (benandante, kresnik, nesztinar, solomonarul stb.). Ezek a boszorkányok, illetve az ördög és cimborái, valamint ellenfeleik közti küzdelmekről szólnak: egymással is összefüggnek, a →boszorkánymonda és az →ördögirodalom sémáit követik. ● A magyar hiedelemmondákban többen a →sámánisztikus irodalom továbbélését látták, noha a motívumok és elnevezések (pl. garabonciás diák) nyilvánvalóan írásos kultúrára utalnak (→varázskönyv). Az ördög szövetségesei és ellenfelei irodalmi feldolgozásokban is szerepelnek, pl. a Faust-mondában, amelynek ugyancsak közép-kelet-európai változatai is a természetfeletti tudás, a megszerzett varázskönyv és az ennek segítségével előidézett természeti jelenségek körül bonyolódnak. Minthogy a természetfeletti lények gyakran sárkány vagy kígyó alakjában küzdenek egymással, más epikus alkotások (→sárkányepika) is ide kapcsolódnak. ● (→hiedelemmonda)
Irodalom:
Róheim G.: Magyar néphit és népszokások (1925); L. Kretzenbacher: Teufelsbündner und Faustgestalten im Abendlande (1968); Pais D.: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből (1975); Klaniczay G.: Benanandante-kresnik-zduhac-táltos (Ethn, 94, 1983); N. Érdi: Táltos (1989).
