science fiction
VIL12 699-701 | részcímszónoha több kísérlet történt a nagyobb témacsoportok rendszerezésére, mind ez ideig csupán a főbb irányokat sikerült egymástól elkülöníteni, mint pl.: inváziók (az űrből vagy az űrbe); katasztrófák és a világ(ok) pusztulása; az őrült feltaláló és alkotásai; a metropolis (gigantopolis, intersztelláris állomás, világbirodalom) szervezettsége és bomlása; gyakran az előbbi ellentéteként a szörnyű körülmények közé kerülő kis közösségek próbája (pl. eltévedt űrhajók, túlélők); genetikus vagy más mutációk, átváltozások vagy erőszakos átváltoztatások, ezek előre nem látott következményei, illetve a probléma hirtelen megoldódása, robotok, mesterséges emberek, állatok vagy növények az emberek helyén, ezek lázadása és ennek kudarca; szörnyetegek a mindenkori legmodernebb eszközökkel felfegyverkezve; emberszerű, ám nem emberi lények (androidok, őslények, majmok); szuperhősök és szuperküzdelmek: utazás az időben (múltba vagy jövőbe) és időgép; utazás és kaland rendkívüli távolságra vagy körülmények közé. Gyakran politikai rendszerek, államok, kontinensek, bolygók, csillagok harca szerepel ilyen keretben. A valódi űrutazás, vagy ehhez hasonló események ritkán szerepeltek irodalmi témaként. ● Külön csoportot alkotnak az azonosíthatatlan repülő tárgyakról vagy hasonló jelenségekről szóló történetek. Ezeket korábban „repülő csészealjakról”, újabban világszerte egyöntetűen — UFO-irodalomnak nevezik. Minthogy ezek valódi vagy vélt eseményekről szóló beszámolók, bizonyos fokig a hiedelemmonda, illetve a fantasztikus irodalom keretébe tartoznak, mivel azonban bennük „magasabb civilizációk” megjelenését látják, a leírás és értelmezés gyakran merít a science fiction kelléktárából. ● Közismert, hogy a társadalmi jellegű utópia (mind teoretikus, mind szépirodalmi változataiban) számos elemet kölcsönzött a science fiction írói számára, máskor onnan vett át vonásokat, problémákat, megoldásokat. E kétirányú kapcsolat ismert a műfajok paródiáiban is (néhány esetben önkéntelenül, mint pl. a terüljasztalkám-történetek új változataiban). ● Minthogy irodalomszociológiailag e műfaj különleges helyet vívott ki magának, és nem csupán saját újságjai, magazinjai, fesztiváljai, kedvelőinek klubjai vannak, hanem valóságos mikrovilágot teremtett, napjainkra a →szórakoztató irodalom önálló, társadalmilag talán leginkább körülhatárolható formájává vált. Noha esztétikai, poétikai és ideológiai értelmezését már régóta megkísérelték, máig sem tárták fel kellő alapossággal, adatgazdagsággal e műfaj sok összetevőjét (pl. kapcsolatát a vallással, az erotikus irodalom több változatával való szoros, mégsem egyértelmű összefüggését), illetve a párhuzamosan itt is megfigyelhető jelenségeket, amelyek más irodalmi formákban (pl. mágikus irodalom, okkultista irodalom stb.) már kialakultak. Amíg pl. a „reális életet” tükröző irodalom mindenféle illusztrációja másodlagos, itt az ábrázolás a még nem látott kifejezésére elsődleges megnyilvánulást ad, ezért e műfajban a vizuális megjelenítés különleges szerepet nyer. Noha csak ritkán találkozunk olyan művekkel, amelyek valóban felvetik a világmindenségben a nyelv és a kommunikáció problémáit, még ez a „kozmikus kifejezésvilág” is külön figyelmet érdemelne. (Az utópisztikus irodalom többször érintette a régi nyelv és kommunikáció válságát, mutatta be az „új” lehetőségeket.) A kibernetika és biológia jóvoltából az emberi cselekvés, érzelmek motiválása sem volt alkalmazható változtatás nélkül. Még az esztétikai minőségek megváltoztatása is nyomon követhető — noha erre a körülményre igen ritkán utalnak e műfaj írói. ● Hazai elméletét A. Huxley, Th. Adorno és mások nyomán főként az utópisztikus irodalom elméleti kérdéseivel foglalkozók vizsgálták. Éhhez járult hozzá néhány pontosnak, elméleti szempontból is jelentősnek nevezhető antológia Kuczka P. szerkesztésében, a Galaktika magazin több tematikus száma, majd St. Lem, könyveinek magyarra fordítása. A magyar irodalomelmélet az 1970-es évek elején, az esztétika az évtized végén figyelt fel e kérdéskörre, főként az utópisztikus vonások szempontjából. Mindazáltal mindmáig hiányzik a műfaj magyar jelenségeinek önálló áttekintése. Általában, minthogy itt az előzmények ellenére is sokban új jelenségről van szó, az elméleti és poétikai értékelés nem is olyan könnyű feladat.
Irodalom:
B. Davenport: Inquiry into Science-Fiction (1947); J.-J. Bridenne: La littérature francise d'imagination scientifique (1950); G. Günther: Die Entdeckung Amerikas und die Sache der Weltraumliteratur (1952); R. Bretnor: Modern Science Fiction: Its Meaning and Its Future (1953); P. Moore: Science and Fiction (1957); J. Brandisz: Szovetszkij naucsno-fantasztyicseszkij roman (1959); K. Amis: New Maps of Hell (1960); H. Bingenheimer: Transgalaxis. Katalog der deutschsprachingen utopisch-phantastischen Literatur aus fünf Jahrhunderten (1960); I. F. Clark: The Tale of the Future from the Beginning to the Present Day (1961); S. Moskowitz: Explorers of the Infinite (1963); Kuczka P. szerk.: Riadó a Nap-rendszerben (1965); S. Moskowitz: Seekers of Tomorrow (1967); W. G. H. Armitage: Yesterday's Tomorrows: a Historical Study of Future Societies (1968); B. Davenport: The Science Fiction Novel - Imagination and Social Criticism (1969); J. Baxter: Science Fiction in the Cinema (1970); S. Moskowitz: Science Fiction by Gaslight: A History and Anthology of Science Fiction in the Popular Magazines 1891—1911 (1971); H. Barmeyer: Science Fiction. Theory und Geschichte (1972); Galaktika (1972—); L. E. Stover: La science fiction américaine (1972); P. Versins: Encyclopédie de l'utopie et de la science fiction (1972); Helikon — Világirodalmi Figyelő (1972, I. sz. különszám): R. Asselineau: Du fantastique á la science-fiction américaine (1973); T. Claveson: Science Fiction Criticism: An Annotated Checklist (1973); J. Gaggégno: La science-fiction (1973); F. Rottensteiner: Polaris (1—3, 1973—1975); Ju. Kagarlickij: Sto takoje fantasztyika? (1974); S. Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia (1974); A. Allen—L. Allen: Looking Ahead. The Vision of Science Fiction (1975); H. Földeak: Neuere Tendenzen der sowjetischen Science Fiction (1975): J. Gunn: Alternate Worlds. The Illustrated History of Science Fiction (1975): K. P. Klein: Zukunft zwischen Traum und Mythos: Science Fiction (1976); H. Lück: Fantastik, Science Fiction, Utopie. Das Realismusproblem der utopisch-fantastischen Literatur (1977); Unterhaltunk. Lexikon zur popuhren Kultur (1977) Kuczka P. (szerk.):A rejtélyes verne Gyula (1978); G. Seesslen—B. Kling—C. Ritter: Start nach Utopolis (1978); I. és G. Bogdanoff: L'effet science-fiction (1979); H. J. Alpers–-W. Fuchs–R. M. Hahn—W. Jeschke: Lexikon der SF-Literatur (1 2. 1980); D. Slobodník: Genéza a poetika science fiction (1980); A. Zgorzelski: Fantastyka. Utopia. Science fiction (1980); R. A. Zondergeld: Lexikon der phantastischen Literatur (1983); H. Baudin: Comique et science-fiction (1984); Chr. Hellmann: Der Science Fiction Film (1984); A. Mangel—G. Guadalupi: Von Atlantis bis Utopia. Ein Führer zu den imaginären Schauplätzen der Weltliteratur (1 3, 1984); N. Stresau: Der Fantasy Film (1984); B. Cazes: Histoire des futurs (1986); H.-J. Schulz: Science Fiction (1986); D. Guiot—J. P. Andrevon–G. W. Barlow: La sciencefiction (1987); R. Halm—V. Jansen: Lexikon des Science Fiction Films (1990).
