griot
VIL3 765 | Páricsy Pállal közösen[grió], criot, guiriot: afrikai törzsi hivatásos énekes, epikus énekmondó. A név valószínűleg a portugál criado ('tanult szolga') elnevezésből származik és arra utal, hogy a griot-k a törzsfők és fejedelmek hivatásos történetmondói voltak. A nyugat-szudáni népeknél djali, djeli, jele, djara, dzsara alakban használt a nevük. ● A griot-k története a messzi múltba vész. Szerepük a bárdokéhoz, az ásikokéhoz és a regösökéhez, illetve a lantosokéhoz stb. hasonló, elnevezésük is területenként, ill. népenként változó. Az első tudósítás róluk Ibn Battuta (kb. 1304—1377) arab geográfus-utazótól származik. Főként a királyi udvarokban éltek mint tanácsadók, nevelők, a hagyományok őrzői, a törvények ismerői s különösen uralkodóik genealógiájának, valamint dicső tetteinek, hadi érdemeinek krónikásai, azonban igen gyakran egy-egy faluközösségnek is megvolt a maga helyi poétája (olykor nő; a kelet-afrikai szuahéliknél pl. sok költőnőt övezett hír). Zárt kasztot alkottak, rendszerint mindegyiknek megvolt a kiszemelt utódja, mesterségük többnyire apáról fiúra szállott. Mielőtt szolgálatba álltak, az erre a célra létesített iskolákban és a családban hosszú ideig tanulták mesterségük-művészetük fogásait, valamint a szónoklást, és versbe szedve tanulták be a királyi dinasztiák genealógiáját stb. Némelyik falu a griotképzés híres iskolájává vált. Híres griot volt Maliban Sabadou és Kadou, Szenegálban Amadou Koumba, Madagaszkár szigetén (Malgas Közt.) Ramamanato, Kelet-Afrikában a szuahéliknél a Hemedi család és a Basheki család nemzedékeinek számos tagja, a hauszák közül pedig Narambada, Sarkin Kotson Daura, Mamman Sarkin Taushi, Jan Kidi és Mamman Sluata. ● A nemzedékeken áthagyományozott énekek, történetek tudóiként Afrika történelmének és irodalmának élő forrásai. A múlt század második felében főként a kongói történeti hagyományok. a két világháború közötti időtől a francia Szudán hagyományos epikája felé fordult a (zömmel európai) kutatók figyelme. Csupán a legutóbbi évtizedben kezdődött meg helybeli gyűjtésük. ● (→dalnok)
Irodalom:
A. Leriche: Poésie ot musique maure (Bulletin de l'IFAN, 1950, 12.); B Dadié: Le róle de la légende dans la culture populaire des noirs d'Afrique (Présence Africaine, 14—15. köt., 1957); J. Vansina: De la tradition orale (1961); R. Finnegan: Oral literature in Africa (1970); Keszthelyi T.: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig (1971); D. Laya: La tradition orale (1972).
