legendamese
VIL7 133 | Kovács Ágnessel közösena hagyományos műfaji felosztás szerint a mese egyik alcsoportja, Krisztust, keresztény szenteket szerepeltető mese. Hőse leggyakrabban népköltészeti vonásokkal (táltos, mágikus jelleg) felruházott Krisztus, a történet forrása pedig nem kanonizált biblikus elbeszélés, hanem a Legenda Aurea, illetve a Jacques de Vitry műveiben szereplő példázatok egyike, olykor más →exemplum. Példabeszéd-jellege különíti el a szentek legendáit feldolgozó →hiedelemmondától. A népi hősként ábrázolt Krisztus mellett gyakran szerepel benne valamelyik komikus vonásokkal bemutatott szent (Péter, Mihály), s ezért a →tréfás mesék közé is sorolható. A magyar legendamesék legjavát Kálmány L. művei őrzik. ● A szakirodalom a keresztény hitvilágból merítő műveket sorolja csak a legendamese műfajába, de ismeretesek hasonló ótestamentumi zsidó, mohamedán, buddhista történetek is, és más afrikai, ázsiai népek lokális folklórjában sem hiányoznak az ezekkel párhuzamba állítható alkotások. ● (→legenda, mese).
Irodalom:
Berze Nagy J.: Magyar népmesetípusok (1957); O. Dänhardt: Natursagen (1909—1912); Ortutay Gy.—Dégh L.—Kovács A.: Magyar népmesék (1960); F. M. Karlinger—B. Mikitiuk: Legenda-Märchen aus Europa (1967); M. Klaar: Neugriechischen Volkslegenden und Legendenmärchen (1973).
