Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

változat

VIL16 364-365 | Kovács Endrével közösen

variáns <latin>; szövegváltozat: 1. textológiai értelemben valamely mű hi­teles szövegével csak részben egyező, attól kisebb-nagyobb mértékben eltérő szöveg. A →kéziratos irodalom korában, amikor a →szövegállandóság feltételei nem voltak biztosítottak, a →szövegromlás miatt a má­solt szöveg is csak változata lett annak, amelyről másolták. A szövegváltozatok rokonságát és történeti sorrendjét (→szö­vegtörténet) a →szövegkritika állapítja meg. Az →archetípustól vagy a szerző ál­tal jóváhagyott hiteles szövegtől eltérő szövegváltozatokat a →kritikai kiadás jegyzetei közlik. ● (→filológia, textológia)       ● 2. folklórelméleti értelemben az →egyedi műalkotás megjelenési módja a folklórban. Minden egyes folklór alkotás változatok­ban él, a változatok nélküli (Ortutay Gy. terminusával „invariáns”) jelenség nem folklór jellegű. Ugyanannak az alkotásnak különböző alkalmakkor, különböző céllal, különböző közönség előtt, vagy különböző előadók által megjelenített változatai rendre különböznek egymástól, mind egészükben, mind egyes vonásaikban. A változás mértéke természetesen művészetenként és műfajonként módosul (sőt, egyes alkotónként, típusonként is eltérő), a →variálódás jelenségei mégis szinte kivétel nélkül min­denütt megfigyelhetők. Ennek okait ma sem tisztázta kellő körültekintetéssel a folklorisztika, etnológia és alkotáslélektan, mindazonáltal megkülönböztethetjük egymástól a körülményekhez való alkalma­zást, az adaptálást, aktualizálást, bővítést, kontaminálást, újítást, valamint a felejtés és a művészi romlás eseteit is. ● A változa­tok sorai a →hagyomány kategóriáján belül rendeződnek el, ezen belül — a hivatásos művészettel szemben a folklór változa­tok inkább külső, nem esztétikai meghatá­rozottságúak. ● A változatok vizsgálata a múlt sz.-i folklorisztikában filológiai módszerekkel kezdődött, s a →földrajz-történeti irányzat keretén belül mindmáig így folyik, →típusok, →redakciók szerint rendezik a változatokat. A műfaji vizsgálat ezt azzal egészíti ki, hogy a változat tulajdonképpen az egyedi műalkotás megnyilvánulási módja, de ezen keresztül a →műfaj sajátosságai is megjelennek benne.

● A változatok ke­letkezési módjukat tekintve kétfélék: vagy egy korábbi egyedi műalkotás továbbélésének állomásai (vagyis derivációs változatok), vagy egyetlen alkotási lehetőség többszö­rös megnyilvánulásai (vagyis párhuzamos változatok). Az előbbi esetben egy típus, az utóbbi esetben egy műfaj változataiként jelennek meg a variánsok. A típus felől kö­zeledve a változathoz, közbülső kategóriaként a →verzió, a műfaj oldaláról nézve az →alműfaj kategóriájával találkozunk. Sok vita folyt arról, hogy értelmezhetők e köz­bülső rendező fogalmak: inkább integrálódó vagy inkább dezintegrálódó fokozatoknak tekinthetők-e? Az utóbbira kétségtelen bizonyítékaink vannak, de az előbbi magyarázat lehetőségét nem zárhatjuk ki. ● Hasonló törvényszerűségek érvényesülnek természetesen a →szájhagyományban élő szövegek mindegyikénél, így az →őskölté­szetben és a →primitív irodalomban is. A →hivatásos irodalomban is megfigyelhető a változat; különösen az előadóművészeti pro­dukciók esetében gyakori, hogy az egyedi alkotás valamilyen előadási változatban je­lenik meg. Mindazonáltal itt kvázistabil alkotásokkal kell számolnunk, míg a folklórban csak változatokat találunk, és (különösen a folklóresztétikában gyakori) té­vedés, ha ezeket is kvázistabil alkotásoknak tekintjük. A hivatásos irodalom definitív alkotásaival (vagy definitív változatai­val) szemben a folklór művészetben csak indefinitív alkotással (és ennek megfelelően csak indefinitív változatokkal) számolha­tunk. A folklór változatokban tehát a vál­tozó elem elsősorban esztétikán kívüli, ami a művet a közvetlen környezethez köti. A folklór alkotások társadalmi mondanivalója ilyen értelemben is esztétikailag kialakulatlannak tekinthető. Ugyanakkor a párhuzamos változatok egymás melletti felhalmozódása megteremtheti az egyedi al­kotások létrejöttéhez szükséges feltételeket, és ily módon a folklór teljes művészisé­gét képviselheti. Rokon jellegű változatok mintegy vonzzák egymást (→affinitás). ● 3. Stilisztikai értelemben egy alakzat megváltoztatása; →variáció. ● (→egyedi műal­kotás, szöveg, műfaj, hagyomány, újítás, va­riálódás)

Irodalom:

Ortutay Gy.: Variáns, invariáns, affinitás (II. OK., 1959); V. P. Anyikin: A szóbeli költői alkotás, a variáns és a verzió (Ethn, 1964); Péter L.: A népköltészet változatokban él (Ethn, 1965); Voigt V.: A mondák műfaji osztályozásá­nak kérdéséhez (Ethn, 1965); Katona I.: Kísérlet egyszakaszos népdalszövegek vál­tozatképződésének mennyiségi vizsgálatá­ra (Ethn, 1969); Voigt V.: A szólások válto­zatainak szintjei (Nyelvőr, 1971); R. Ja­kobson—P. Bogatirjev: A folklór sajátos alkotásmódja (Hang–jel–vers, 1972); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); uő: A folklór alkotások elemzése (1972).