udvari szerelem
VIL16 36-37az udvari kultúrákban uralkodó és az udvari irodalom alkotásaiban tükröződő, sajátos szerelemfelfogás. Kiindulópontja Európában a középkori provanszál udvarok fin’amors (‘makulátlan szerelem’; →amour courtois) szellemisége volt, amely a →lovagi irodalom műfajai révén Európa-szerte elterjedt, s megszakítás nélkül folytatódott a reneszánsz és a barokk szerelmi költészetben. A szerelem kinyilvánításának itt része volt az alkotások bemutatása-előadása is, és így az udvari szerelem az irodalmi élet kereteit is befolyásolta; ennek nyomait a 17–18. sz.-i →irodalmi szalonok szokásai is őrizték. Minthogy e művek kéziratai gyakran gazdagon illusztráltak, tanulmányozásuk a művészettörténet és szótörténet számára is igen tanulságos. A szövegek és az illusztrációk ikonográfiája egymással egyeztethető; metaforikus megoldásaik egy része mára közhasználatúvá vált (lángoló szív, a szerelem kertje, édene stb.), máskor viszont sorozatban követik egymást a napjainkban már alig megfejthető →allegóriák. Az európai művelődéstörténet az udvari szerelem eszméinek és tényeinek összefüggéseit sok vonatkozásban feltárta, de a szimbolikus és rejtett vonások megfejtései egymástól gyakran igen eltérők. ● Hasonló eszmevilágot ismerünk az Európán kívüli irodalmakban is, így a perzsában s az általa befolyásolt török, belső-ázsiai, kaukázusi stb. költészetben, a mogul kori indiai irodalomban és a vonzáskörébe tartozó délkelet-ázsiai és indonéziai irodalmakban, s a távol-keleti irodalmak közül mindenekelőtt Japánban. Az afrikai és az amerikai kontinens kultúráiban e szerelemfelfogásnak csak halványabb, távolabbi analógiáit figyelhetjük meg (a tuareg, a nyugati arab és az azték költészetben). ● A →primitív irodalomtól e szellemiség idegen (bár egyes szövegeit – tévesen megpróbálták így értelmezni). Az európai folklórban viszont vannak innen származó mozzanatok (pl. a lány „fehérsége”, ablakban való üldögélése, hímezgetése, lovaglása stb.). E szerelemfelfogás →paródiái ritkák, legfeljebb a →lovagi irodalom korszaka után bukkannak fel, vagy ennek utánzatait csúfolják. ● Az udvari szerelem eszméi a magyar irodalom történetében sem ismeretlenek, de a 16. sz. 2. felét megelőző, ilyen vonatkozású adatok hitelessége, illetve a szövegtöredékek értelmezése vitatott (→udvari regény, virágének). Általánosan elfogadott viszont, hogy Balassi B.-nak és kortársainak, követőinek szerelmi költészete ilyen jellegű, s ez folytatódott a Felvidék magyar és szlovák nyelvű irodalmában, valamint az erdélyi fejedelemség irodalmában a barokk és rokokó koráig. A →kéziratos költészet közvetítésével e szerelemfelfogás töredékei a népköltészetbe is eljutottak. ● Áttételes formában a →misztikus irodalom sajátos válfaja, a szent nász (az antik hierosz gamosz, középkori unio mystica, de a bengáli csarjáének vagy az iszlám →szúfizmus stb.) költészete is hasonló vonásokat mutat. ● (→szerelmi költészet, udvari irodalom)
Irodalom:
E. Trojel: Les cours d’amour du moyen áge (1888); S. Singer: Die religiöse Lyrik des Mittelalters (1933); C. S. Lewis: The Allegory of Lowe. A Study in Medieval Tradition (1936); D. De Rougemont: L’amour et l’Occident (1939, 1956); R. Bezzola: Le sens de l’aventure et de l’amour (1947); M. Lazar: Amour courtois et “fin’-amors” dans la littérature du XIIe siecle (1964); Ch. Camproux: La joie d’amour des troubadours (1965); M. Payen: Les origines de la courtoisie dans la littérature francaise médiévale (2 köt., 1968); Voigt V.: A szerelem kertjében (I–III., Ethn, 1969, 1970, 1981); J. Lafitte-Houssat: Troubadours et cours d’amour (1971); R. Nelli: L’érotique des troubadours (2 köt., 1974); Oláh T. (szerk.): Fejezetek a szexualitás történetéből (1986); G. Duby: A lovag, a nő és a pap (1987); Szabics I.: Szibilla királynő édene (1987); Hoppál M.—Szepes Erika (szerk.): A szerelem kertjében (1987); Kurcz Ágnes: A lovagi kultúra Magyarországon a 13—14. században (1988).
