dodola
VIL2 799délszláv szokásdal, esővarázsló ének. Rendszerint Szent György napján április 24.) egy zöld lombokkal fedett vagy leány házról házra jár, ott vízzel locsolják, hogy csapadékos legyen az esztendő. Eközben rítusdalt énekelnek, amelynek refrénjében fordul elő a külön értelmezetlen „dodola” szó vagy rokonai. A szokás közismert a Balkánon, román, bolgár, szerb és főként horvát formáit ismerjük. Az utóbbiak a mai Magyaro. déli peremén is előfordulnak. Részlet egy kásádi (Baranya m.) horváténekből:
Legyen nekünk szép gabonánk,
Oj dojdole !
Legyen búzánk és kenderünk,
Oj dojdole !
Legyen nekünk csendes esőnk,
Oj dojdolel
Hasonló szokást ismernek más európai népek is, valószínű, hogy a magyar folklórban régebben szintén ismert volt. ● (→esővarázsló ének, szokásköltészet, →rítusdal)
Irodalom:
Újváry Z.: Une coutume les Slaves du Sud — la dodola (Slavica, 1963); Dömötör T. —Eperjessy E.: Dodola, AEthn, 1967).
