ifjúsági irodalom
VIL4 742 | részcímszóaz ifjúság által készített vagy általa lényegesen átalakított irodalmi alkotások összessége. Kiindulópontja egyfelől az ifjúsági folklór és a gyermekfolklór, másik összetevője a hivatásos irodalom, amely rendszerint kifejezetten az ifjúság számára készít alkotásokat, vagy a más célú alkotások átdolgozásával közelíti azokat az ifjúság érdeklődéséhez. Az iskolai irodalom kettős értelemben is ide tartozik: az ifjúság számára tananyagként szerepel, ugyanakkor a javasolt vagy megtűrt átalakítások következtében az ifjúság ezt a magáévá teszi, alaposan megváltoztatja. ● Esztétikailag a sokoldalúság. bizonyos fokig az összművészeti jelleg jellemzi. A korai rögtönzött versekhez szokások és játékok kapcsolódnak (játékdal), a különböző gúnyos műfajok (csúfoló) a sokoldalú eredeti művek paródiáját adják. Különösen sokáig megmarad szöveg és rajz kapcsolata, ez az iskolai nevelés során is támogatott művészi tevékenységgé válik. Többé-kevésbé szervezett formában a diákirodalom keretében állandósul a színjátszás (iskolai színjátszás, iskoladráma), és az iskolákban rendszerint az irodalmi társaságok előzményeit képviselő önképzőkörök is megszerveződnek. Pszichológiailag a nevelés célkitűzései messzemenően befolyásolják, ugyanakkor az iskolai irodalom hozzájárul a társadalom esztétikai normáinak, poétikai minőségei rendszerének kialakításához. Az ifjúsági irodalom pl. a legközvetlenebbül utal a lányok és fiúk, a család és nemzet etikai követelményeire, és ezzel kapcsolatban viselkedési, esztétikai normákra, nemegyszer előítéletekre vagy történeti indokokra is. ● Az ifjúság által írott művek spontán eredetűek, bizonyos formáikat azonban az iskolai oktatás is felhasználja (élménybeszámolók, fordítások). Gyakoribb műfajai a szóbeli csúfoló, a közösségi jellegű röpdal és rigmus, a rendszerint személyes használatra készülő napló és levél, később a saját készítésű szerelmi költészet. A serdülőkorban a fantasztikus irodalom és útleírás alkotásait utánozzák, az utóbbi időben megnőtt a science fiction és a bűnügyi irodalom ifjú művelőinek száma. Minél kevesebb élettapasztalatra van szükség az ilyen alkotásokhoz, annál sikerültebbek. Formai akadályok ritkán állják útján az ifjú alkotóknak, akiknek öntudatlan formaérzéke gyakran hihetetlen (pl. Rimbaud, Weöres S. és más csoda-gyerekek ifjúkori művei szinte felülmúlhatatlan formai bravúrt képviselnek). Az élettények bizonyos fokig korlátozott ismerete az absztrakció, a gúny és a filozofálás irányába tolja el e munkákat. Feltűnő, hogy írásban igen ritkán jelenik meg a kifejezetten gyermekirodalmi jellegű néhány műfaj (altató, bölcsődal, gyermekmese), úgy látszik az ifjúság ezeket csak befogadni, de nem alkotni szereti. A játék keretében hosszabb alkotások ritkák, kivéve a bábjátékot. Igen sok híres író (köztük J. W. Goethe) említi, hogy első irodalmi ihletét látott bábjáték, vagy ajándékba kapott játékbábszínház okozta, ennek nyomán készítettek rögtönzött darabokat. A gyermeki és ifjúkori fantázia termékei a későbbi fantasztikus irodalom termékeiben sokszor közvetlenül folytatódnak (A. Sz. Puskin, E. T. A. Hoffmann) .
Irodalom:
H. F. Seely: Enjoying Poetry in School (1931); A. P. Babuskina: lsztorija russzkoj gyetszkoj lityeraturi (1948); P. Hazard: Los livres, les enfants et les hommes (1919); S. J. Kunitz.—H. Haycraft: The Junior Books of Authors (1953): R. Bamberger: Juendlektüre (1955); H. Mearns: Creative Youth (1959); A. Lugli: Storia della letteratura per la gioventu (1961); F. J. Arnstein: Poetry in the Elementary Classroom (1962); Vl. Glocer: Gyetyi pisut sztyihi (1964); I. Dyrenfurth: Geschichte des deutschen Jugendbuches (1967); B. Hürlimann: Three Centuries of Children's Books in Europe (1968); J. Kopál: Literatúra a detsky aspekt (1970)
