japán irodalma 2. ainu költészet
VIL5 545L japán irodalom. 3 2. ainu költészet: Az ainuk (másként aino, illetve ajnu) zömmel Japán északi részén, Hokkaidó szigetén élnek. Atörténeti múltban Japán középső területein is éltek. Lélekszámuk mintegy 16 000. Nem mongolid típusúak. Évezredek óta élnek a szigeteken. Eredetük ismeretlen, nyelvük a paleo-szibériai nyelvek közé tartozik, de társtalan. Három fő nyelvjárást beszélnek: 1. Hokkaidó szigetének északkeleti részén: ez már szinte teljesen kihalt nyelvjárás; 2. Hokkaidó szigetének északnyugati partvidékén: több mint 10 000 beszéli ezt a nyelvjárást; 3. Hokkaidó szigetének délkeleti részén: ez a nyelvjárás határozottan különbözik a többitől. Szahalin (SZU) déli részén mintegy 500, északi felén pár tucat ember beszéli a szahalini nyelvjárást. A Kurilszigeteken (SZU) száznál kevesebb ainu él. ● Írásbeliségük egészen a legutóbbi időkig nem volt. Japán iskolákban japán írásjelekkel írják az ainu szövegeket, az SZU-ban a cirillábécét használják. Az utóbbi években Japánban az írásbeliség fejlesztéséhez a fellendült ainu nemzeti öntudat is hozzájárult. Írott irodalmuk nincs, a folklór azonban igen gazdag, s benne még a múltra jellemző vadászó-halászó életmód emlékei élnek. Folklórjuk gyűjtését e században J. Bachelor angol orvos és Kindaichi K. japán filológus kezdeményezte, de orosz és amerikai (USA) kutatók is tetemes anyagot gyűjtöttek össze. Masiho T. személyében ainu tudós is foglalkozott az ainu nyelv szótárának összeállításával és ainu népköltészet gyűjtésével. ● A műfajok közül a rövidebb prózai mondák, a gyakran szöveg nélküli, dúdolt, improvizált dalok az év minden időszakában megtalálhatók, férfiak és nők egyaránt előadják. A téli időszak az epikus énekek és a rituális ünnepek ideje. Férfiak bonyolítják le a medveünnep szertartásait, és a hosszabb epikus énekeket is általában férfiak adják elő (ezek az istenségek tetteit beszélik el, az eredetmítosz műfajához állnak közel). A nem mindig hiteles adatok szerint eme epikus énekek 3–5 ezer sorból is állhatnak (egy-egysorban rendszerint öt metrikai szótag van, de a fonetikai szótagok nyújtás és összevonás következtében 4 és 7 között váltakozhatnak). Strofikus szerkezetet nem észleltek bennük. A30–200 soros történetek az ősök tetteit mondják el, előadóik között több az asszony. Van még többfajta sirató- és szertartásdaluk is. A samanizmus kifejlett formája ismeretlen körükben. A japán folklór és hiedelemvilág, később pedig a kultúra befolyásolta ugyan az ainu folklórt, azonban ennek ellenére jól megmaradt a típusában paleo-ázsiai ainu költészet.
Irodalom:
J. Bachelor: The Ainu and Their Folk-Lore (1901); J. Bachelor: Ainu Life and Lore (1927); M. Gisinde—Ch. Sano: An Annotated Bihliography of Ainu Studies by Japanese Scholara (1962).
