nyelvjárási irodalom
VIL9 479-480nem irodalmi nyelven, hanem nyelvjárási formákban írott alkotások összessége. Társadalomtörténetileg és nyelvtörténetileg a különböző nyelvi normák és ezek társadalmi egységei igen bonyolult fejlődésen mentek át. Az ősköltészet és a primitív irodalom keretében nincsen olyan egységes nyelvi norma, amelyhez képest az egyes változatokat a szó szoros értelmében nyelvjárásnak nevezhetnénk. Amikor ezekből az egyenrangú, ám eltérő változatokból társadalmi és kulturális egységesülés révén létrejön az a normarendszer, amit →köznyelv néven nevezünk, erre épülhet rá egy olyan →irodalmi nyelv, amelyhez képest a helyi változatokat nyelvjárási irodalomként összegezhetjük. Ily módon a szó pontos értelmében így nevezhetjük az olasz irodalmi nyelvvel szemben a szicíliai, a nápolyi stb. nyelvjárásokat használó irodalmakat; a német irodalmi nyelvvel szemben például a svájci, bajor, osztrák, szepességi cipszer vagy erdélyi szász nyelvjárásokat használó irodalmakat. Ugyanakkor a spanyolhoz képest a katalán, a némethez képest a plattdeutsch önálló irodalmi nyelvnek tekinthető. A folklóralkotások, noha a helyi nyelvváltozatokat használják, ezeket nem irodalmi nyelvként alkalmazzák, így szorosabb értelemben szintén e jelenség keretein kívülinek tekinthetők. Ha azonban az ilyen művek — elsősorban tematikus okokból — folklóralkotásokat idéznek vagy utánoznak, ezeket egyszersmind a nyelv-járási irodalom keretébe is emelik. ● Különböző nyelvi változatokat felvonultató alkotások (pl. a kétnyelvűség, a nyelvi archaizálás keretében vagy humorosnak tekintett nyelvi formák felhasználásakor) gyakran élnek a nyelvjárások furcsának tekintett hangzásával, tájszavaival, olykor ezeket inkább torzítva, mint pontosan idézve. Néhány emelkedettebb stílusú folklórműfaj (mese, lakodalmi dal, sirató, ima) idézése ilyen formákat is irodalmi szintre emel. Olyan műfajok esetében, amelyeknél a minél pontosabb ismétlés vagy reprodukció fontos (rituális költészet, varázsszöveg) a nyelvjárási formák is megőrződnek. Ilyen nyelven beszélhetnek irodalmi művek (pl. drámák) nem emberi szereplői (ördögök, állatok). A folklór is ismeri ezt a megoldást: többnyelvű szövegekben a nem anyanyelv nyelvjárási formáit általában a furcsának tartott szereplők vagy nyelvi helyzetek számára tartják fenn. ● Mivel a nyelvjárási jelenségek irodalmi művekben való felbukkanása önmagában is ellentétet hordozó, összetett jelenség, vizsgálatát a nyelv- és irodalomtudomány igen különböző módszerekkel kísérelte meg: a nyelvföldrajz, a szociolingvisztika, az etnolingvisztika, a kommunikációelmélet, a strukturális dialektológia, az irodalmi vagy folklorisztikai stilisztika más és más vonásokat tart jelentősnek. ● Magyar vonatkozásban az irodalmi nyelv kialakulása előtt területi, vallási, illetve az írásbeliség műhelyeit illető változatok (pl. kódexcsaládok, hivatalonként változó helyesírás, nyomdák és nyomdászok nyelvi gyakorlata, iskolánként különböző formák stb.) éltek egymás mellett. A szorosabb értelemben vett nyelvjáráskutatás ezért csak a 19. sz.-tól, a már kialakult magyar irodalmi nyelvhez viszonyítva jelenik meg. Néhány kísérlettől eltekintve (palóc, moldvai csángó nyelvjárási irodalom), legfeljebb az erdélyi irodalom keretében lehetett volna ennek esélye, azonban itt sem alakult ki önálló nyelvjárási irodalom, legfeljebb az irodalmi népiesség keretében sok a tájszó és nyelvjárási fordulat. Szabó I. palóc dialektusra fordított Homérosz-részletei, Putz É. ugyancsak palóc nyelvjárásban közölt tudományos monográfiája (A kolonyi lákzi, 1943) inkább kuriózum, mint tovább folytatható hagyomány. ● (nyelvjárás, irodalmi nyelv, irodalom és nyelvtudomány)
Irodalom:
A. Dauzat: La géographie linguistique (1948); A. Bach: Deutsche Mundartforschung (1950); H. Kloss: Die Entwicklung neuer germanischen Kultursprachen von 1800 bis 1950 (1952); W. Henzen: Schriftsprache und Mundarten (1954); E. Coseriu: La geografia linguistica (1956); V. M. Schirmunski: Deutsche Mundartkunde (1962); G. Hard: Zur Mundartgeographie (1966); J. J. Gumperz: Language in Social Groups (1971); J. J. Gumperz—D. Hymes: Directions in Sociolinguistics (1972); Szépe Gy.: A nyelvtudomány ma (1973); D. Hymes: Foundations in Sociolinguistics (1974); Pap M. —Szépe Gy.: Társadalom és nyelv (1975); Szépe Gy.: Nyelvészeti ismeretek szociológusok számára (1977); Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XII (1978); Balázs J.: Nyelvi rendszer és nyelvhasználat (1980); Általános Nyelvészeti Tanulmányok XIV (1982).
