papírkivágás
VIL10 121-122az alkalmazott irodalom sokrétű jelensége. Ollóval vagy később gépekkel kivágott, átlyukasztott papír, amelyen kézzel vagy gyári úton készített szövegek és illusztrációk is találhatók, illetve ezekhez ilyenek kapcsolódnak. ● A kínai kultúrában az ábrázolt jelenetek ünnepi, gyakran irodalmi jellegűek. . Európában a 16. sz.-ban vált általánossá, hogy — főként a vallási irodalom alkotásaiban — az illusztrációkat nem festik, hanem papírkivágások alakjában helyezik el. A későbbi nyomtatott szentképek papírcsipkés szegélye ezt a formát őrzi. Különösen a barokk és a rokokó idején az egyszínű kivágások általánossá válnak, ekkor terjed el a papírkivágásos árnykép (sziluett) divatja is, ezek igen gyakran emlékkönyvekben találhatók, írói aláírásokkal, versidézetekkel körítettek. ● A gyermekjátékok közül a kivágott színes képek, papírból készített játékfigurák (legtöbbször katonák vagy „egyszerű emberek”) ilyen jellegűek. Gyakori a mesék ilyen illusztrálása. ● Mind Európában, mind az innen kivándoroltak körében elterjedt az összehajtott és sokszoros szimmetriával kivágott levelek, szerződések, iratok készítése, ezek előzményei a zsidó házassági szerződések, díszes keresztlevelek vagy középkori diplomák. ● E forma előzményei ismertek a perzsa és török kultúrában, innen jutott el a 17. sz.-ban Európába is.
Irodalom:
A. Spamer: Das kleine Andachtsbild (1930); A. Hammerle: Buntpapier (1977); S. Metken: Geschnittenes Papier (1980).
