Igor-ének
VIL4 751 | részcímszószerzőjének nevéről és személyéről semmit nem tudunk, azon kívül, hogy a szöveg szerint ismerte és követte egy korábbi énekes, →Bojan gyakorlatát. A művet a középkorban néhány történeti forrásmű felhasználta (ezek között a legismertebb a 15. sz. elejére datált Zadonscsina), később azonban feledésbe ment. Egy 16. sz.-i kéziratgyűjteményben maradt fenn egyetlen szövege, a kronográfiai és történeti munkák között; ezt fedezték fel az 1790-es években orosz kéziratgyűjtők, s 1800-ban A. I. Muszin-Puskin gróf nyomtatásban is kiadta (az eredetit a 12. sz.-ra datálva). Amikor 1812-ben a kézirat a nagy moszkvai tűzvészben elégett, s csak a nyomtatott kiadás őrizte a szöveget, a kételkedők (elsősorban O. I. Szenkovszkij és M. T. Kacsenovszkij) a művet kései átiratnak, szinte hamisítványnak minősítették. E kétkedők akkor hallgattak el, amikor 1858-ban kiadták a több kéziratban is fennmaradt Zadonscsinát; ebben nemcsak az Igor-ének témája, de abból származó szövegrészek is megtalálhatók. Ettől kezdve csak különc filológusok kételkedtek az Igor-ének hitelességében. A francia szlavisták közül többen (legutóbb A. Mazon) úgy vélték, hogy éppen a Zadonscsina szövegéből készült az Igor-ének. A szovjet kutatók igen gazdag műfajtörténeti (A. I. Nyikiforov), irodalomtörténeti (D. Sz. Lihacsov), történeti (B. A. Ribakov) érveléssel bizonyították be az alkotás részleteinek eredetiségét, R. Jakobson pedig rendkívül gazdag nyelvészeti — poétikai kommentárt adott a műhöz. A kutatók között több ponton véleményeltérés is mutatkozik: egyesek a művet a népköltészetből eredeztetik és a későbbi bilina előképének tekintik, mások a hivatásos krónikairodalom, a letopisz hatását, mutatják ki benne. A történészek hitelesnek tartják az ábrázolást, az irodalomtörténészek utalnak az epikai átalakításokra. Legutóbb A. N. Robinszon arra hivatkozott, hogy — valószínűleg a bizánci irodalom hatására — a mű feudalizáló tendenciákat képvisel és a történelemmel eléggé szabadon bánik, hiszen pl. Igor és Koncsak a valóságban szövetségesek voltak, és a kor orosz fejedelmei általában a velük sokrétű rokonsági kapcsolatban is álló tatárok segítségével próbáltak hasznot húzni a feudális anarchiából. Ami a mű etnikus hovatartozását illeti, az óorosz irodalom többi alkotásával együtt ez is mind a későbbi ukrán, mind a későbbi orosz irodalom előzmény.
