Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

közönség

VIL6 653 | részcímszó

a folklór esetében a közönség rendszerint közvetlenül része egy előadásnak. A közönség elképzelhető ugyan átvittebb értelemben is, ide véve mindazokat, akik valaha befogadják az illető alkotásokat, mivel azonban a folklórban az →egyedi műalkotások helyett a →variánsok uralkodnak, és a rögzítetlenség jellemzi eze­ket, a közönség voltaképpen prezens és közvetlen jellegű. Másik fontos jellemvo­nása az, hogy előadó és közönség kevésbé válik el: mivel az előadás alkalomszerű, a közönség beleszól az előadandók kivá­lasztásába, gyakran az előadás folyama­tába is (mesemondó és hallgatósága párbeszédbe elegyednek), olykor a közönség egyenesen részt vesz az előadásban (far­sangi szokások). Csupán néhány esetben (titokban tartandó hiedelemcselekmé­nyek stb.) kötelező a közönség távoltar­tása. A közönség messzemenően — bár a különböző műfajokban különböző mó­don — hozzájárul a →közösségi jelleg kialakulásához, és azt hagyományossá is te­szi. ● A közönség kutatása a magyar folklorisztika →egyéniségkutató iskolájá­ban bontakozott ki, és a népi színjátéko­kon kívül általában a szokások, sőt az epikus műfajok előadásának körülményeire is kiterjedt, külön foglalkozva a kö­zönségnek a tanulásban és hagyományo­zásban betöltött szerepével. ● (→közösségi jelleg, átadás, átvétel)

Irodalom:

Dégh L.: A magyar népi színjáték kutatása (1947); Ortutay Gy.: Kérdőív betlehemes játékok gyűjtéséhez (Ethn, 1956); Föl­des L.: A Budajenőre telepített székelyek betlehemezése (Etnh, 1958); Dömötör T.: A színjátszás funkciója falun (1960); Ferenczi I.—Újváry Z.: Fransangi dra­matikus játékok Szatmárban (Műveltség és Hagyomány, 1962); Sándor I.: A me­semondás dramaturgiája (Ethn, 1964); Ortutay Gy.: Halhatatlan népköltészet (1966); Dégh L.: Folktale and Society (1969); P. G. Bogatirjev: Voproszi tyeorii narodnovo iszkussztva (1971); Ortutay Gy.: Hungarian Folklore (1972); Dömö­tör T.: A népszokások költészete (1974); R. Bauman—J. Sherzer: The Ethno­graphy of Speaking (1974); A szájhagyo­mányozás törvényszerűségei (szerk.: Voigt V., 1974); Vitányi I.: Közösség–közönség (1976).