rózsafüzér
VIL12 242olvasózsinóron rögzített sorrendű imasorozat. A keresztény egyházban Szent Domokos 1208 körül terjesztette el. 1571-től évi ünnepe van, amely jelenleg az első októberi vasárnap. A 17. sz. óta ismert külön társaságok, laikus csoportok imádkozzák. Két fajtája van, a nagy („teljes”) imasor a zsoltárokra emlékeztetvén tizenötször 10 Ave Maria, közben 15 Miatyánk. A kis imasor ennek harmada „örvendetes”, „fájdalmas” és „dicsőséges” imákra osztva. Az imák számolását segítő olvasózsinóron a Miatyánk helyén nagyobb, az Avék helyén kisebb csomók, gyöngyök vagy más jelek találhatók. ● A keresztény vallástörténet a zsinóros olvasó szokását az egyiptomi és palesztinai remetékig vezeti vissza. A szokás azonban sokkal szélesebb körben ismert, és végső soron a csomó-számolás és csomóírás származéka. A koptok a Kyrie eleison, a keleti keresztények az ún. Jézus-ima szövegét, a hindu vallásokban Visnunak és Sivának tulajdonított szavakat, a buddhizmusban →mantrákat, az iszlámban Allah neveit imádkozzák hasonló segédeszközzel. ● (→sima, vallásos irodalom, litánia).
Irodalom:
J. H. Schütz: Geschichte des Rosenkranzes (1909); F. M. Willam: Die Geschichte und Gebetsschule des Rosenkranzes (1948); W. Kirfel: Der Rosenkranz (1949); W. Kirsch: Handbuch des Rosenkranzes (1950). ●
2. az imasorozat darabjainak sorrendjét vagy számát rögzítő zsinór, gyöngysor stb.
