primitivizmus
VIL11 73-74a →primitív irodalom termékeinek vagy ezek egyes (tartalmi és formai) elemeinek a hivatásos irodalomba való eljutása: a hivatásos irodalom alkotás számára Herder népdalfordítás-antológiája (1774—1779) a primitivizmus elméleti kiindulópontja: a primitív népek alkotásai ekkor tartalmi-formai különlegességet nyújtanak, egzotikummal fűszerezik a megszokott irodalmat, politikailag a „mindenféle ember egyenlő” progresszív demokratizmusát képviselik, és elválaszthatatlanok az egykorú →folklorizmustól és →orientalizmustól. A 19. sz. első felében a művészeti primitivizmus a csúcspontját az irodalomban éri el. Általában egész alkotások átvételével, „megnemesítésé”-vel találkozunk, nem ritka egész kis népköltési gyűjtemények közzététele (A. ('hamisso, J. Bowring). ● Századunkban a primitivizmus a hivatásos művészetek legkülönfélébb területein fedezhető fel (pl. Gauguin festményein, Brancusi szobrain, Sztravinszkij zenéjében stb.), rendszerint →avantgarde művészi törekvések eszközeként. Az irodalomban is része a modernista irányzatok poétikai fegyvertárának: elsősorban művészi hátteret, történeti, etnikai, pszichológiai vagy csupán formai kulisszát ad, ezzel járul hozzá az irodalmi alkotások többértelművé tételéhez. Ennek létrehozásához rendszerint nincs szükség egész alkotások átvételére, elég egy-egy jellegzetesnek vélt vonás vagy részlet másolása. ● Legújabban az afrikai és ázsiai születő irodalmak kísérlik meg a primitivizmus általános érvényű művészi elvvé emelését (→négritude), néhány írónál teoretikus igénnyel is (1. S. Alexis, A. ('é.saire, D. Diop, A. ( Jordan, K. Fodeba, L. S. Senghor stb.). ● Mo.-on a 19. sz.-i primitivizmus elméletének követője és közvetítője Erdélyi J., legnagyobb művésze az egzotikus témákkal sokat foglalkozó Vörösmarty M. A modern primitivizmus misztikus teoretikusa Hamvas B. Legjelentősebb képviselője Weöres S. ● A primitivizmust többször megkísérelték ideológiává emelni, programmá tenni, a primitív életformát és művészetet a civilizált. társadalom élete és a hivatásos művészet elé példaképpen állítani. Már az antikvitásban felhangzott ilyen vélemény, a középkorban ugyan csendesedett, de a felvilágosodás, a romantika és a Sturm, und Drang korszakában, majd a 19. sz. népies irányzatainak felbukkanásakor, az irracionalista filozófiai irányok előretörésekor ismét megerősödött. sőt a 20. sz. művészeti avantgardizmusának elvei között is megtalálható. J. J. Rousseau „visszatérése a természethez”. A. Schopenhauer újbuddhizmusa. R. Wagner őserőkultusza. Fr. Nietzschezoroasztrizmusa és az egyszerűség elvének hangoztatása. L. Frobenius rajongása a ragadozó ember iránt. M. Eliade, A. C.Coomaras-oomaras, D. T. Suzuki, K. S. Krishnamurti és mások műveiben az archaikus extázisformák, meg a korai vallások iránti bámulat, az ősember és a természet közvetlen, harmonikus kapcsolatának magasztalása filozófiailag A. Gehlen, esztétikailag és történetileg H. Kühn és mások műveiben, néhány modern író és művész misztikus vonzódása primitív vallások, pl. a zenbuddhizmus iránt: mindezek az ideológiai primitivizmus megnyilvánulásainak nevezhetők, és többé-kevésbé elválaszthatók a művészeti primitivizmus termékeitől, jóllehet azzal nyilvánvalóan szorosan összefüggenek. Az ideológiai primitivizmus nem egyes művekre vagy azok egyes vonásaira támaszkodik, nem azokat utánzó alkotásokat hoz létre, hanem a primitív vagy annak nevezett ideológia egészét igyekszik képviselni. Az ideológiai primitivizmus elveti a művészet fejlődésének elvét, örök, változatlan jellegűnek tartja azt.
Irodalom:
W. L. Schwartz: The Imaginative Interpretation of the Far East in Modern French Literature 1800–1925 (1927); H. N. Fairchild: The Noble Savage. A Study in Romantic Naturalism (1928, 2. kiadás: 1955); Staud G.: Az orientalizmus a magyar romantikában (1931); L. Whitney: Primitivism and the Idea of Progress (1934); A. O. Lovejoy --G. Boas: Primitivism and Related Ideas in Antiquity (1935, 2. kiadás: 1965); R. Goldwater: Primitivism in Modern Art (1938, 2., javított kiadás: 1967); P. Jourda: L'Exotisme dans la littérature francaise depuis ("hateaubriand (1938); E. A. Runge: Primitivism and Related ldeas in Sturm und Drang Literature (1946); M. Ishida: Bibliographie de I'orientalisme japonais (1955); G. Cocchiara: Az örök vadember (1965); G. Boas: Essays on Primitivism and Related ldeas in the Middle Ages (1966); A. Montague: The Concept of the Primitive (1968); J. V. Zavadszkaja: Vosztok na Zapagye (1970); M. Bell: Primitivism (1972); R. Mathé: L'exotisme d'Homére á Le Clézio (1972); Ch. Wentick: Moderne und pri-mitive Kunst (1974); Virágos Zs.: A négerség és az amerikai irodalom (1975): U. Bitterli: „Vadak” és „civilizáltak” (1982); T. Todorov: La Conquete de I'Amérique (1982); M. L. Carvalháo Buescu: O estudo das línguas exóticas no século XVI (1983); V. N. Prokofjev: Primityiv i jevo meszto v hudozsesztvennoj kulture novovo i novejesevo vremenyi (1983); W. Rubin: „Primitivism” in 20th Century (1984); J. Meletyinszkij: A mítosz poétikája (1985); T. Krebner–G. Dickerodt: Die andere Welt. Studien zum Exotismus (1987).
