stilizálás
VIL13 605 | részcímszó5. Egy közlés valamilyen stílusba illesztése, az irodalmi mű megfogalmazásának módja. Ugyanazt a témát, történetet (→szüzsé), sőt megfogalmazást (szöveg-elméletileg ez a discours) lehetséges különböző stílusokban létrehozni: pl. biblikus, tudományos, „japán”, képregénybeli, kritikai vagy szocialista realista, avantgarde jellegű stb. keretekbe illeszteni. A →műfordítás a különböző nyelvek (és kultúrák, vallások, idelógiák stb.) közti átváltást ilyen szempontból is végbe viszi. Vonatkozik e módszer a mű megjelenésének külső formájára is (illusztrációk, díszített kéziratok, oklevelek vagy dokumentumok), ezen kívül a kódváltás (→kód) és intertextualitás (→textualitás) is rendelkezik ilyen jellemvonásokkal: amikor például egy irodalmi mű hőseit képzőművészeti, zenei alkotások jelenítik meg; egy drámát rádió- vagy televíziós játék formájában adnak elő. Még ennél is tágabb keretben, az irodalmi művek felhasználásakor is megfigyelhető: szavalóverseny, iskolai színjáték, reklámszöveg vagy nemzeti ünnep keretében más-más stílusban adják elő ugyanazt a művet. ● Az átalakítás során a mű veszít eredeti megfogalmazásából, ugyanakkor új vonásokkal gazdagodik, más kulturális háttérbe kerül. Ilyen pl. a →foklorizmus, a →primitivizmus vagy az egzotizmus (→egzotikus irodalom) keretébe vonható művek stílusa. ● Az irodalmi művek összessége is felfogható úgy, hogy maga a szerző egyesíti ezeket valamilyen egységbe (műfaj, ciklus, fejlődési korszak), sőt a maga életműve részeivé formálja (átalakítással, sorozatba illesztéssel, a művek egymásra utalásával stb.). Ez az autostilizálás rendkívül sok mindenre kiterjedhet: Ady E. verscímei három szóból állnak (mint a szerző vezetékneve is három betűből); Balzac nemcsak szertartásos módon írt (sötétben. kaftánba öltözve, drágamívű íróeszközökkel). hanem hőseit is kölcsönösen felvonultatja regény-utalásaiban, s amikor Goriot apó meghal, az író gyászfátyolt köt kalapjára és úgy sétál Párizsban: Y. Mishima japán író addig hangoztatja az ősi japán nemzeti értékek védelmét. hogy sikertelen lázadást szervez a modern társadalom ellen, s ennek kudarcakor harakirit követ el Még a legindokoltabb különállás érzékeltetése is jelentkezik ilyen módon a →negritude keretében az írók olyan tárdasalmi-kulturális feladatokat vállalnak, amely nem mindig irodalmi jellegű: a 19. sz, egyaránt mutatja a Werther-utánzó életérzést, a költő már-már kötelező tüdőbaját meg a perditakultuszt, a sátánizmus és a dekadencia megnyilvánulásait stb.). Az életstílus ilyen megvalósítása hozzá tartozik a művész programjához (→író, szerep).
