eredet
VIL2 1192-1193a népköltészeti alkotások kutatásában fontos fogalom, voltaképpen a keletkezés, megfogalmazás körülményeinek összessége. Kapcsolatban áll az →elterjedés, az →átadás és az átvétel jelenségeivel, amelyek a →hagyományozás kategóriái. Az összehasonlító népköltészeti kutatás eredetük összekapcsolhatóságának mikéntje szerint megkülönbözteti egymástól a →genetikus egyezéseket és a →tipológikus egyezéseket. Csak az előbbi módon magyarázható egyezések vezethetők vissza közös eredetre. A →földrajz-történeti irányzat egyoldalúan, csak filológiai módszerekkel feltárni vélt →migrációk, gyakran önkényes kombinációkkal feltételezett →archetípusok segítségével próbálta megmagyarázni a folklór alkotások keletkezését, ehhez azonban alkotáslélektani és társadalmi-történeti körülmények ismerete is szükséges (eredetiség, történetiség) ● (→folklór, népköltészet, összehasonlító irodalom-tudomány)
Irodalom:
K. Krohn: Die folkloristische Arbeitsmethode (1926); A. Jolles: Einfache Formen (1929); Je. M. Meletyinszkij: Az epikus költészet (Folcloristica, 1971); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972).
