szüzsé
VIL14 867-868folklorisztikai értelemben egy folklór alkotás teljes tartalma, legtöbbször cselekményének tartalmi kivonata. Fogalmát a francia irodalomtörténet tematikus iskoláinak nyomán a 19. sz. végi orosz összehasonlító folklorisztika, elsősorban A. Ny. Veszelovszkij dolgozta ki, aki történeti poétikájában azt az elvet képviselte, hogy a szüzsé történetileg meghatározott, ily módon a poétika története voltaképpen szüzsék története. Elsősorban az epikus folklór kutatói századunkban rendszerint visszatértek ehhez az elképzeléshez, és hangsúlyozták, hogy a teljes tartalomnak megfelelő „kivonat”, a szüzsé (amely eszerint nem azonos a típussal) tartalmi jellege megfelelő formához társul: pl. egy mesének, hőséneknek a szüzséjéből is következtethetünk a formájára. Ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a szüzsé a katalogizálás során alapvető jelentőségű legyen: az epikus műfajok (mese, monda, mítosz, legenda, gyakran a ballada, a hősepika) katalógusaiban a típusok a szüzsévázlatok alapján rendeződnek el. ● Esztétikai értelemben a szüzsé a tartalom és a forma egymásnak való megfelelését képviseli, egyszersmind annak a hangsúlyozásával, hogy a folklórban a valóságelsajátítás elsősorban tartalmi jellegű, még nem önálló esztétikai jelenség. Ennek megfelelően a szüzsék műfajokat határoznak meg, és az egyes variánsokból elvonható egyedi műalkotások tartalmának felelnek meg. A hivatásos művészetben az egyedi alkotás esztétikai szempontból a tartalom kategóriájával közelíthető meg, a folklórban e helyett is a szüzsé áll, amely ily módon a narratív műfajoknál, sőt a népköltészet egészénél szélesebb keretek között alkalmazható kategória. Az egyedi műalkotás és a műfaj közti átmeneti kategória a →szüzsécsoport, amely voltaképpen a hasonló szüzsével rendelkező egyedi alkotásoknak az →alműfajnál kisebb rendező egysége. ● A szüzsé szélesebb értelemben kerül elő az orosz formalizmus esztétikájában; itt az alapul vett cselekményanyag és annak megformált előadása közti különböző fokozatokat jelölik így. Rokon kategóriával dolgozik a tárgytörténet és a tematikus iskola az irodalomtörténetben (ezzel szemben a →toposz kisebb egység, gyakran a motívumnak megfelelő formai kategória), valamint az →ikonológia. Több tematikus fogalom figyelhető meg a zenetudományban és a táncban, szokásokban is, itt azonban inkább a →séma és a →cselekmény fejezi ki a hasonló kategóriát. ● A hivatásos művészetek kutatói és az esztéták hangsúlyozzák az élmény és a szüzsé, a stílus és a szüzsé közti kapcsolatok fontosságát; mindez csak korlátozott mértékben figyelhető meg a folklór keretében. Sajátos probléma viszont itt a motívumok szüzsévé kapcsolódása (erre már A. Ny. Veszelovszkij felhívta a figyelmet), a variánsok és a szüzsék viszonya (erre Ju. Szokolov és V. J. Propp is utalt), a fabula és a szüzsé kapcsolata (ezt V. Sklovszkij hangsúlyozta). A nyugat-európai kutatók inkább a szüzsék időbeli állandóságát hangsúlyozzák. A strukturális és kommunikációelméleti kutatás a szüzsé automatizmusát, transzformációs szabályait igyekezett kimutatni. ● (→téma, változat, egyedi műalkotás, cselekmény, típus, motívum, műfaj, tartalom, fabula, szüzsécsoport)
Irodalom:
A. Ny. Veszelovszkij: Poetyika szjuzsetov (1913); Ju. Szokolov: Poveszty o Karpe Szutulove (1914); M. A. Ribnyikova: Po voproszam kompozicii (1924); P. Merker—G. Lüdtke: Stoff- und Motivgeschichte der deutschen Literatur (1929—1937); O. Frejdenberg: Poetyika szjuzseta i zsanra (1936); A. Ny. Veszelovszkij: Isztoricsesakaja poetyika (1940); F. R. Leavis: The Great Tradition (1948); É. Souriau: Les deux cent mille situations dramatiques (1950); S. K. Langer: Feeling and Form (1953); E. Sz. Dobin: Zsiznyennij matyerial i hudozsesztvennij Szjuzset (1956); E. Frenzel: Stoffe dér Weltliteratur (1962); V. Cvirkunov: Szjuzset (1963); V. Sklovszkij: A széppróza (1963); V. V. Vinogradov: Szjuzset i sztvil (1963); V. V. Kozsinov: Szjuzset, fabula, kompozicija (Tyeorija lityeraturi, 1964); Voigt V.: Az epikus néphagyomány strukturális-tipologikus elemzésének lehetőségei (Ethn, 1964); uő: A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez (uo., 1965); E. Diplle: Plot (1970); Problémy sujetu (Litteraria, XII, 1971): E. Köngäs Maranda–P. Maranda: Structural Models in Folklore (1971); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972); C. Brémond: Logique du récit (1973); Ju. M. Lotman: Szöveg, modell, típus (1973); B. Eichenbaum: Az irodalmi elemzés (1974); V. J. Propp: A mese morfológiája (1975); Ch. Bouazis: Essais de la sémiotique du sujet (1977); Sz. G. Lazutyin: Szjuzset i kompozicija (1981); Ju. Tinyanov: Az irodalmi tény (1981); V. Zsirmunszkij: Irodalom, poétika (1981); B. Uszpenszkij: A kompozíció poétikája (1984); Isztoricseszkaja poetyika (1986); A. Ny. Veszelovszkij: Isztoricseszkaja poetyika (1989); A mai nemzetközi folklorisztika (Rel, 1990. 1.).
