nép
KKE 508-509
a →néprajz(tudomány) legfontosabb fogalma, a hagyományos népi kultúrát létrehozók és fenntartók összessége. Társadalomtipológiai szempontból az osztálytársadalmak keretében az alávetett (kizsákmányolt) osztályok körébe sorolható. Szoros értelemben ily módon a rabszolgák, a jobbágyok és a munkások tartoznak ide. A még nem-osztálytársadalmakban (őstársadalom, primitív társadalmak) az egész közösség homogén jellegűnek tekinthető, és noha kultúrája sokban hasonlít a későbbi ~ kultúrájához, ettől megkülönbözteti az a körülmény, hogy az illető társadalomban nincs ezzel ellentétes kultúra. Szorosabb értelemben tehát a még nem-osztálytársadalmakban nem beszélhetünk a ~ kategóriájáról. A szocialista (és kommunista) társadalmakban az elnyomás és a kulturális csere egészen eltérő jellegű. Ezért itt vagy az uralkodó osztályokat tekintjük ~nek (és ily módon a korábbi meghatározás ellenkezőjét használjuk), vagy az egész társadalom kultúrájának egyik összetevőjét tekintjük a ~i kultúra folytatódásának. Külön nehézséget jelent a pontos társadalomtörténeti elhatárolásban, hogy még az osztálytársadalmakban sem egyértelmű, milyen rétege és csoportja jellemezhető a ~i kultúra hordozójaként. A rabszolgatartó társadalomban a rabszolgákon kívül a plebejusok, egyáltalán a falusi vagy városi lakosság életvitelében figyelhetők meg ilyen jelenségek. A feudalizmus idején a kézművesek, egyáltalán a városi kultúra, sok esetben a diákok és értelmiségiek életmódja mutat hasonló vonásokat. A kapitalizmus korszakában a meghatározás szerint csak a munkásság kultúrája lenne ide sorolható, azonban a köznapi szóhasználat és a tudományos kutatás is elsősorban továbbra is a parasztok kultúráját vizsgálja, a munkáséletmód és munkásfolklór csak másodlagos helyet foglal el a ~ értelmezésében. • Etnikus szempontból a ~ az →etnosz megnyilvánulása, közös eredet, nyelv, kulturális hagyomány kapcsolja össze. Ugyanez a meghatározás azonban nem különbözteti meg egymástól a társadalmi és történeti közösségtípusokat (pl. uralkodó osztály, nemzetiség, bevándorlók stb.), nem utal a művelődési különbségekre (iskolázás, írásbeliség, vallás stb.), ezért további szempontokkal egészítendő ki. • A ~ fogalmának értelmezése jelentős változásokon ment át az európai társadalomtörténetben, Európán kívül pedig igen változatos szempontból értelmezték. A felvilágosodás előtt az egyszerű, közösségben élő emberek megnevezése volt, általában jogi és nem kulturális szempontból meghatározva. A 18. sz.-ban a rendi állam keretein kívül maradtak megnevezése lett, majd a romantika és a népiség fogalomrendszerében az eredeti, ősi, a nemzeti kultúra alapjait és fennmaradását biztosító hagyomány vált legfontosabb jellemzőjévé. Ekkor egyszerre válik a különböző államok keretében élő csoportok közötti összetartozás kifejezőjévé (pl. a német ~ megfogalmazásában vagy egy soknemzetiségű államban az egymástól való megkülönböztetés és identitás alapjává (pl. a cári Oroszország különböző ~ei, az Osztrák–Magyar Monarchia vagy akár a Kárpát-medence egymástól eltérő kultúrát hordozó ~ei esetében). Különösen a 20. sz.-ban a társadalmi mozgások következtében igen összetett társadalmi, kulturális alakzatok ~ként való jellemzése vált időszerűvé (pl. hogyan nevezhető e fogalomrendszerben a zsidók vagy a cigányok összessége, van-e amerikai ~, kínai ~ vagy akár német ~). E téren számos elméleti probléma mindmáig megoldatlan maradt. A nacionalizmus vagy egyenesen a fasizmus ~ fogalma meghatározatlan, nem tudományos jellegű, mindig közvetlen politikai célok szolgálatában állt. • A (fizikai) antropológia, genetika, statisztika és demográfia értelmezése szerint voltaképpen egy ország vagy terület teljes lakossága (populáció), amelyet különböző szempontok szerint bontanak alcsoportokra. • A kultúraelméleti megközelítéseben a ~ legfontosabb jellemzői a következők: 1. meghatározott társadalmi csoport (amely a fentiek értelmében nem nevezhető minden további megkülönböztetés nélkül osztálynak); 2. önálló hagyománya van (ez megnyilvánul a populáció, a területi, a nyelvi és más kommunikációs tényezők, valamint a művelődés kontinuitásában); 3. önálló egységet vagy egységeket alkot a nemzeti kultúra egészében, és azzal való összefüggésében határozható meg.
Irodalom:
Keleti K.: Hazánk és népe (1873); Hunfalvy P.: Magyarország ethnographiája (1876); Bodnár Zs.: A népfajok sorsa és más kérdések (1900); Herman O.: A magyar nép arcza és jelleme (1902); Ortutay Gy.: Magyar népismeret (1937); Marót K.: A magyar néprajzkutatás feladatai (1940); Györffy I.: Magyar nép, magyar föld (1942); Bartucz L.: A magyar nép (1943); E. Cassirer: An Essay on Man (1944); S. Chase: The Proper Study of Mankind (1948); W. Goldschmidt: Man’s way (1949); H. Bausinger: Volkskultur in der technischen Welt (1961); G. Cocchiara: Az örök vadember (1965); Bevezetés a demográfiába (1964); A világ népei. In A kultúra világa (1965); V. G. Ananyev: Cselovek kak predmet poznanyija (1968); W. Emmerich: Germanistische Volkstumsideologie (1968); I. Svirták: Lidskŷ symsl kultury (1968); F. Wollman: Slavismy a antislavismy za jara národc (1968); Abschied vom Volksleben (1970); G. Mendel: Anthropologie différentielle (1972); G. Hirschfeld: The People (1973); S. Moskovici: Hommes domestiques et hommes sauvages (1974); A. de Waal Malefijt: Images of Man (1974); A. Helldén: Traktat om folket (1975); Hoffman T.: Néprajz és feudalizmus (1975); A. Gehlen: Az ember (1976); D. Nedeljkovič: Svet, Čovek i čovečnost (1976); A. Kuczynska: Człowiek i swiat (1976); M. Čičilla: Človek a kultúra (1978); Ágh A.: A termelő ember világa (1979); P. Farb: Humankind (1980).
