lottó
VIL7 411<az olasz lotteria 'sorshúzás' szóból): szerencsejáték, amely az álmoskönyv és varázskönyv keretében az irodalommal is kapcsolatba került. A középkori Genovában a városi tanácsosokat sorsolták ki 90 szám közül (ezt a rendszert követi a közép-európai s a magyar szerencsejáték is), az „osztálysorsjáték” jellegű szerencsejátékok a 15. sz.-i Hollandiában alakultak ki. A vallásos lottó délnémet területen ismert, itt sorshúzásszerű módon határozzák meg, milyen szentet milyen tisztelettel kell övezni. ● A népszerűsítő és a ponyvairodalom kezdetei óta tartalmaz adatokat a szerencsés szám eltalálásának módjáról. Így kapcsolatba kerül a jelenség a lánclevél és a varázsszövegek gyakorlatával. A 19. sz.-tól a hazai álmoskönyvek is közölnek ilyen részeket. Saját újságai, „biztos” táblázatai is vannak e szerencsejátéknak. Feltűnő, hogy a voltaképpeni sorsjáték sokkal ritkábban kerül kapcsolatba az irodalommal. ● →mágikus irodalom, irodalmi játékok)
Irodalom:
J. Bolte : Zur Geschichte der Punktier- und Losbücher (Jahrbücher für historische Volkskunde, 1., 1925).
