közhelystrófa
VIL6 639a lírai költészetben, liroepikus dalokban és a strofikus költészetben (pl. balladákban) gyakori jelenség, amikor egy strófában általános helyzetkép, köszöntések, párbeszéd vagy más ismétlődő téma fordul elő, rendszerint azonos megfogalmazással. Tartalmilag gyakran több →formula egymásutánjából áll, ezért, nevezik formulastrófának is. Mivel az általánosan megfogalmazott szöveg különböző alkotásokban is előfordulhat, ezek a strófák átkerülhetnek más alkotásokba is (vándorstrófa). Szerkezeti szempontból a különböző epizódok közötti átmeneteket is ilyennek tekinthetjük. Legrégibb példáit a →gnomikus költészet keretében ismerjük (pl. a Verses —Edda keretében a Hávamál több strófája tekinthető ílyennek), egyesek ide sorolják az egyébként nem strofikus epikus énekek állandó fordulatait is (→oral formulaic poetry), sőt arítusdalok ismétlődő részeit (áldás, jövendölés, utasítás stb.). Szorosabb értelemben főbb témái: a hős szépségének, erejének bemutatása, szerelmi érzés fellobbanása, levél vagy üzenet, búslakodás vagy fájdalom, harc, egyedüllét, átok, jövendölés, a vers végén tanulság vagy intelem stb. Ezek különböző nyelveken és költészetekben is meglepően azonosak. Pl. a halálvágy és végrendelkezés balladai megfogalmazásai:
óh anyám. anyám, vesd meg ágyam,
vesd lágyra, hófehérre, Meghalt ma
értem a kedvesem,
s én holnap meghalok érte!”(Barbara Allan, skót ballada, ford. Somlyó Gy.)
„Elnyel, jaj, el a sötét föld, a sírás, a pusztaság. Legények, jó kardotokkal ássátok meg síromat: Tágra ám, hogy két embernek is kényelmetes legyen: Állva harcolhassak benne, állva töltsem
fegyvererem.”
(Olimposz, újgörög betyárballada, ford. Jékely Z.)
A lírai dalokban gyakran a →kezdőkép ilyen jellegű, vagy az önálló strófák szinte a →rögdal módjára szabadon cserélődhetnek. Pl. több változatban is előforduló kép:
Szegfű virítani akar, fülemüle szállni akar,
az én ifjú szép szeretőm vélem társalkodni akar."
(Török dal, ford. Buda F.)
Mindez az →ismétlés és a →refrén hasonló szerkezeti elemeivel, valamint a variálódás és az aktualizálás gyakorlatával együtt a többstrófás alkotások egyik legfontosabb szerkezeti sajátosságát adja, a lírában az általános és egyéni vonások egyesítését, a balladában az úgynevezett balladai homály egyik összetevőjét, szokásdalokban pedig az alkalomhoz kapcsolás lehetőségét fokozza. ● (→közhely, strofikus versszerkezet, formula)
Irodalom:
Valter V.: A magyar népdal természeti kezdőképe (1916); G. Pohl: Der Strophenbau im deutschen Volkslied (1921); R. Lach: Das Konstruktionsprinzip der Wiederholung in Musik, Sprache und Literatur (Sitzungsberichte der Akademie der Wissenschaften in Wien, 1925); Klein V.: Állandósult elemek a magyar népdalszövegekben (1931); R. U. Nelson: The Technique of Variation (1949); O. Holzapfel: Studien zur Formelhaftigkeit der mittelalterlichen dänischen Volksballade (1969); P. D. Uhov: Atribucii russzkih bilin (1970); H. Sakanishi: Die Volksliedschwebestrophe und deren freie Stelle (1972); J. J. Duggan: Oral Literature (1975); R.-W. Brednich–L. Röhrieh W. Suppan: Handbuch des Volkslied es (1975); Dömötör T. —Katona I. --Ortutay Gy. —Voigt V.: A magyar folklór (1979).
