falucsúfoló
VIL3 28-29a csúfolók egyik alfaja, a népköltészet műfaja. Tartalmilag a tréfás mese és a→bolondirodalom jól ismert motívumaival él, formáját tekintve gyakran anekdotaszerű próza vagy rövidebb mese, de ezek csattanója állandó →proverbiummá (falucsúfoló szólássá) válhat, és közkedvelt a teljes történet versbeszedése is. Két alfajra osztható: egyszerűbb példáiban falvak egymást csúfolják nevezetes és nevetséges eseménnyel (pl. a rivális faluról elmondják, milyen ostobán viselkedtek az uralkodó látogatásakor, nincs iskolájuk, templomuk, furcsa öltözetük, szokásaik vannak stb.), a bonyolultabb, tetszetősebb történetek viszont kivétel nélkül nemzetközi elterjedtségűek (pl. zsákkal viszik be a világosságot az ablak nélkül épített házba, a templom tornyára kötik fel a bikát legelni, a vízbe esett tárgy helyét a csónakon jelölik meg, járványos betegségnek vélik a zsebórát és agyonütik), és gyakran a →.trufák közismert hőseihez (Naszreddin Hodzsa, Eulenspiegel, Gongilla, neves bolondok stb.) kapcsolódnak. Egy-egy nép költészetében rendszerint kialakul a legbolondabb falu kliséje (a németeknél Schilda, az angoloknál Gotham, az oroszoknál Posehony, a magyaroknál Rátót), ennek a nevéhez kapcsolják a közismert történetek zömét. Emellett azonban egyes tájakon más és más lokális jellegű csúfolások is élnek. ● Történetileg a reneszánsz, majd a reformáció irodalma (→Schwank) terjesztette el legismertebb példáit, később a →népiesség keretében (pl. →Dorfgeschichte) bukkant fel. A magyar falucsúfoló történetek a 16. sz.-tól kezdve adatoltak, máig népszerűek, és mintegy középúton állnak a reneszánsz olasz, a reformáció nemet történetei, valamint a Balkánon keresztül hozzánk is elért keleti csúfolók tömbjei között. Szépirodalmunkban Kó-mi; J., Andrád S., Vas Gereben, Jókai M., Mikszáth K., Gárdonyi G. és mások használták fel a műfaj magyar és nemzetközi anyagát. ● (→csúfoló, mese).
Irodalom:
M. Boatright: Folk Laughter on the American Frontier (1949); H. Bausinger: Schildbürgergeschichten (Der Deutschunterricht, 1961); S. Neumann: Der mecklenburgische Volksschwank (1964): Kovács A.: A rátótiádák típusmutatója. A magyarfalucsúfolók típusai (1966).
