variálódás
VIL16 437-438változatképződés: az irodalomban és általában a művészetekben — az →egyedi műalkotás sajátos megjelenési módjához, a →változatok létrejöttéhez vezető folyamat. A művészet számos területén így a →folklórban vagy az előadóművészetek körében (→irodalom és előadóművészet) minden egyes műalkotás változatokban él, amelyek eltérnek egymástól. E folyamat különbözik a →rögtönzéstől, ahol a műalkotás bizonyos előzményekre támaszkodva, de mégis spontán, egyedi módon jön létre. ● A folklórban ugyanazon alkotás — különböző előadók által létrehozott, eltérő alkalmakkor, más-más céllal és különböző közönség előtt megjelenő — variánsai egyenértékűek, bár rendre eltérnek egymástól, változatlan és megváltoztathatatlan jelenségeket itt sehol nem találunk. Ha a mű nem mutatja e →változékonyság jellemvonásait, hanem változatnélküli. egyetlen alakban ismert, invariáns, akkor nem is tekinthető folklór alkotásnak, nem csupán a folklór eredetű (vagyis stabil szöveggel egyáltalán nem rendelkező) alkotások variálódnak, hanem a folklórba került (→folklorizáció) irodalmi stb. alkotások is, amelyeknek már volt rögzített, egyedi megjelenésmódjuk. A változás mértéke természetesen művészetenként és műfajonként más (sőt alkotónként is eltérő), a variálás tendenciája azonban itt mindenütt jól megfigyelhető. ● A változatképződést létrehozó poétikai, esztétikai, pszichológiai, szociológiai stb. folyamatokat ma még nem tisztázták kellő mértékben, de több alfaját már megkülönböztethetjük: a körülményekhez való alkalmazást, az aktualizálást, a bővítést, a felejtést és a művészi romlást, a különböző műalkotások szándékos kontaminálását, az előző művek felülmúlásának szándékát stb. ● A folklórban az egyedi műalkotások egyszersmind egy-egy →műfajnak is variánsokban megjelenő formái, jobban, mint a hivatásos irodalomban. A királydrámák, bármennyire is hasonlítanak egymáshoz, nem variánsai egymásnak, míg a →szokásköltészet keretében az egyik lakodalmi dal a másik változata. Az ismétlődő formák sokasága (pl. a körtáncok, sírfeliratok, viccek) egymást követve variálódik. Jól megfigyelhető az is, hogy az egymáshoz kapcsolódó közlésformák változatokat képezve hatnak egymásra. A táncdal szövege módosulhat, ha megváltozik a dallama vagy a tánc mozdulatnyelve, s megfordítva ugyanez történik. Hosszabb szövegel; (pl. →balladák, →epikus énekek) előadásakor strófánként is módosul kissé az általában azonosnak tekinthető dallam. Az új hangszerek, énekmódok (pl. kórus vagy szóló) megjelenése is módosítja a már kialakult változatokat. ● Ismerünk ideológiai változtatásokat is. Átalakulhat az egyházi ének munkásmozgalmi dallá (Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt...), az imperialista katonadal kommunista indulóvá (Rosa Luxemburg-Lied), s a katonadalokban kicserélik a hadurak nevét (Ferenc Jóska–Horthy Miklós–Farkas Mihály katonája vagyok, legszebb katonája..). Bizonyos vonatkozásokban a paródiák és travesztiák sem idegenkednek az ilyen megoldásoktól, ismerünk Miatyánk-, Hiszekegy-, Himnusz-, de akár egyszeregy-paródiákat is. ● Szövegfilológiai szempontból a variánsokat a →típus fogalmához kapcsolhatjuk. A típus — a szónak ebben a sajátos értelmében a változatok teljes sora, közös vonásainak összessége. A típuson belül — annak megfelelően, hogy a variánsok milyen mértékben térnek el egymástól, illetve mennyire közelítenek a típus egészéhez megkülönböztethetjük az altípusokat, ezeken belül pedig a variánscsoportokat. A →redakció fogalmát a filológia főként az írásban rögzített variánsok esetében használja, s a szorosabban összetartozó, egymásból eredeztethető változatok sorát nevezzük így. ● Esztétikai értelemben ugyanilyen hierarchia áll fenn folklórban a →műfaj, az →alműfaj és a variánscsoport között. Az állatmese műfaján belül elkülöníthető pl. a „medve/farkas és a róka” (azaz egy ostoba és egy okos állat) kalandjairól szóló mesék típusa, az egyes részek meglehetősen szabad váltogatásával, s ezen belül az egyes mesék szövege is variálódhat. Más vidékeken még az állathősök is megváltoznak (a szereplők pl. a sakál, a teknősbéka stb.). ● Sajátos jelenség az →affinitás, amikor a rokon témák, motívumok, szövegek kölcsönösen vonzzák egymást, keverednek, kontaminálódnak (→kontamináció). Az →ostobaördög-mesék vagy a →kópéirodalom alkotásai jellegzetesen ilyenek, olykor szinte lehetetlen kideríteni, hogy egy adott szöveg milyen variánsokból keletkezett. ● Az →átadás, átvétel, elterjedés során természetesen mindvégig megfigyelhető a variálódás jelensége. A legrövidebb alkotások (pl. egy →proverbium) lefordítása is változatképződéssel jár; kicserélik a neveket, fogalmakat, megváltozik a mondatszerkezet, a numerozitás, olykor a formai elemek (pl. rímek) milyensége is. ● A tradicionális költészet egészét áthatja a variálódás és megváltozott formában a →hivatásos irodalom, az egyéni alkotók körében is eleven.
Irodalom:
Voigt V., A folklór esztétikájához (1972); uő: A folklór alkotások elemzése (1972); uő (szerk.): A szájhagyományozás törvényszerűségei (1974); V. Görög-Karady (szerk.): D'mn conte...á 1'autre. La variabilité dans la littérature orale (1990).
