állatirodalom
VIL1 212 | részcímszóa népmesék állatmeséi sokat merítenek a régebbi irodalomból (Pancsatantra, Kalila és Dimna, Aiszóposz, Phaedrus), az újabb irodalmi állatmese (La Fontaine, Krilocv, Brer Rabbit, Uncle Remus, a magyar állatmeseírók művei) viszont inkább maga merít a népmesékből, azokra igen csekély mértékben hat vissza. A nevezetesebb népi állatmese-hagyományok (az óindiai, a közelkeleti, az ógörög, a latin, a szláv, az észak-európai, a közép-afrikai néger, az észak-amerikai néger, az indián) egyenként is bonyolult történeti változásokon mentek át, amelyek feltárása eddig még alig történt meg. ● A magyar fordításirodalomban népköltészeti állatmesék csak elszórtan, irodalmi átdolgozások fordításai közé szorulva jelentek meg, közvetlen hatás nélkül. A magyar állatmeséket Illyés Gyula és Kolozsvári Grandpierre Emil dolgozták fel. ● (→népmese)
Irodalom:
L. Z. Kolmacsevszkij: Zsivotnij eposz na Zapade i u szlavjan (1882); K. Krohn: Bár (Wolf) und Fuchs — eine nordische Tiermár-chenkette (1889); W. Wienert: Die Typen der griechisch-römischen Fabel mit einer Einleitung über das Wesen der Fabel (1925); K. Meuli: Herkunft und Wesen der Fabel (1954); L. Bodker: Indian Animal Tales (1957); Kovács A.: Magyar állatmesék típusmutatója (Néprajzi Közlemények, 1958); M. M. Nojgaard: La Fable Antique (1964).
