természeti kezdőkép
VIL15 345 | részcímszóa monostrofikus lírában strófakezdő →formula, természeti →kép vagy →természeti hasonlat, amely párhuzamként — a lírai hőst vagy e hős érzelmeit mutatja be. A strófa zömével →téma-réma viszonyban áll, ily módon tartalmi-poétikai értelemben is meghatározó. A nem visszatérő és kupolás szerkezetű dallamoknál a strófa első sora a körülmények jelölője (kommunikációelméleti terminussal az adóra vonatkozik; ezt követi a voltaképpeni üzenet, és a strófa végén a vevőre vonatkozó rész, vagy az üzenet csattanója). Általában a kezdő és záró rész mind a külső forma, mind a belső forma (→forma) szempontjából megfogalmazódik, ennek következtében a kezdő formula egyszerre többféle jelentést is hordozhat. A magyar lírai dalokban népköltészeti vizsgálataink kezdeten észrevették, és eddig főként formai-pszichológiai oldalról vizsgálták, de elterjedését csak részben mutatták ki. A természeti kezdőkép világszerte ismert forma, a →röpdal állandó, a monostrofikus líra rendszerinti eleme, amely a →paralelizmus és az →ismétlés törvényszerűségei következtében a polistrofikus lírában is megmarad szerkezeti elemként. Genetikusan nem egyeztethető a felhozott keleti és nyugat-európai folklór párhuzamokkal; valószínű, hogy részben belső fejlemény, részben az ókortól a trubadúrokig, minnesängerekig, vágánsokig, a reneszánsz költészetig terjedő műköltészeti gyakorlatból származik, és strófikus formáink megszilárdulásakor terjedt el. Erre utal a természeti kezdőképek tartalmi vizsgálata is. ● (→kezdő formula, lírai kezdőkép, népdalküszöb)
Irodalom:
B. von Wulffen: Der Natureingang im Minnesang und im frühen Volkslied (1963); D. Thoss: Studien zum locus amoenus im Mittelalter (1972); K. Garber: Der locus amoenus und der locus terribilis (1974).
