énforma
VIL2 1110 | részcímszóa népköltészetben a hivatásos irodalom első személyű formáinak szinte minden előzménye megtalálható. Valószínűleg nem független az irodalom megfelelő formáitól a népköltészetben a hazugság-mese, formulamese, levél, anekdota és távolabbról az egész személyes líra ilyen megfogalmazása. Közvetlenül a tárgy hozza magával az élménytörténet (és általában a hiedelemmonda), valamint az igaz történet (és általában az önéletrajz) első személyű formáit. Az epikában igen ritka ez a megoldás, legfeljebb betétként ismert; téves az a közhit, hogy a hősepikának általában jellemző formája lenne az első személyes kérkedés. Általában a személyiség csupán a népköltészet kései műfajaiban, illetve régi műfajainak későbbi fejlődési szakaszain kerül előtérbe, és ekkor is olykor csak külsődleges („passzív”) jellegű, az előadásra korlátozódik. Ezen kívül a közvetlen élmény csak néhány műfajban alakít ki „aktív” jellegű személyességet.
Irodalom:
L. Lévy-Bruhl: Les fonctions mentales dans les sociétés inférieures (1910); M. Halbwachs: Les cadres sociaux de la mémoire (1925); P. Bogatyrev: Die aktiv-kollektiven, produktiven und unproduktiven ethnographischen Tatsachen (II. Congrés International des Sciences Anthropologiques et Ethnologiques, 1938); G. Henssen: Überlieferung und Persönlichkeit (1951); Ortutay Gy.: Halhatatlan népköltészet (1966).
