almotívum
VIL1 229-230a →motívum kisebb összetevő része. Ilyen almotívum pl. a népköltészet „csodálatos ló” motívumán belül az, hogy e ló parazsat eszik; az irodalomban a szerelmi csábítással ártatlanul vádolt férfi motívumának almotívuma lehet, hogy miközben kitépi magát az őt csábító nő karjából, otthagyja köpenyét (a bibliai József-történet, az antik Phaedra-történet feldolgozásai). A →népköltészet tartalmi-szerkezeti elemei közül a legkisebb a motívum, de ez sem változatlan, gyakran nem is önálló: a változás fokozatai, a más motívumokkal való esetleges összekapcsolódás során módosuló apróbb részek alkotják az almotívumokat. Az almotívumok másfelől a motívumok kialakulásának lépcsői, azt mutatják, milyen egységre terjed már ki a bármily körülhatárolt művészi megfogalmazás. Az ~-irodalomban az almotívumok átvétele — minthogy sérti az →eredetiség követelményeit — ritkább
