katonadal
VIL6 116 | Balassa Péterrel közösenkatonaének: a háborús irodalom műfaja; a hivatásos irodalomban és a népköltészetben (katonanóta) egyaránt ismert. A katonai tevékenységgel foglalkozó dalok témaköre igen széles. A voltaképpeni csatadal az utóbbi évszázadokban háttérbe szorult, megmaradt viszont a menetelés ütemére szóló menetelő dal, s a katonai egységeknek, fegyvernemeknek is van többé-kevésbé hivatalos indulójuk. ● Formailag a strofikus dalforma jellemzi, az azonos szerkezetű strófákat gyakran refrén zárja le, esetleg „utóénekkel” társul, amely csak dallamával kapcsolódik hozzá. Típusai nem határolódnak el élesen egymástól, tekintettel e dalforma tömörségére, rövidségére: harcias, búcsúzó, sorozó, vidámmulató, szerelmes, vallásos stb. tartalmak vegyülnek néha két-három versszakban. Kifejezetten alkalmi jellege, lapidáris, darabos fogalmazásmódja, természeti hasonlatai népdaleredetre utalnak, továbbá elterjedési formája, születése, amely szintén elsősorban kollektív jellegű, és egész szelleme is, amelyben a közösségi hang uralkodik. Sokat nyert azonban a műköltészettől is, főleg a középkori →vitézi énekektől. Legősibb formájában, a törzsi harci dalokban, költeményekben az ünnepi-kultikus hang a bajtársak buzdításával, illetve a vitézi halál erkölcsi magasztalásával vegyül. A hősepika keretében elsősorban a csatadal és a kérkedés sorolható ide. Igen gyakori a vallásos és harcias intonáció együttes jelentkezése, az isteni segítségért való lelkesült és bizakodó könyörgés. A katonadalok populáris-szubkulturális terjedése egészen napjainkig megfigyelhető volt (világháborúk, újkori forradalmak, honvédő harcok), esetenként a →mozgalmi dalban jelentkezve. Legújabban amatőr együttesek, katonaegyüttesek is népszerűsítik. ● Ugyanakkor az európai és a magyar műköltészet kiváló képviselői között is találunk a középkortól a századelőig olyanokat, akik hazafias, nemzeti hangvételű verseikben a katonadalhoz közelítenek; egyikük-másikuk populáris elterjedtsége is mutatja a rokonságot: L. Uhland, Th. Körner, Liliencron mellett a magyar lírában Balassi, Petőfi, Arany, Gyulai, Gyóni katonaénekei, illetve csatadalai említendők. A műfaj magyarországi virágzása a 16. sz.-ban volt, nagyszabású lírai megoldásai Balassi vitézi katonaénekei. A szabad emberi élet kiteljesedésének tartalma itt a pogánykori tavaszünnepeket idéző vagy éppen epikureus mulatozást, vidám harci készülődést leíró végvári „zsáner”-ben jelenik meg. A műfaj jellegéből következik itt is a férfias, virtuskodó hangnem, az életteljességet élvező magatartás. E magyar reneszánsz katonadaltípusnak kiemelkedő darabjai a Borivóknak való és A végek dicsérete (egy katonaének). A →műdal eredetű katonadalokban is a tömeghang érződik a reprezentatív-szó-csőszerű lírai szubjektivitás mögött. ● (→háborús irodalom)
Irodalom:
A magyar irodalom kezdetei (1600-ig); G. Witkowski: Der alte deutsche Kriegsgesang (1915); Gerézdi R.: A magyar világi líra kezdetei (1962).
