alkalmi líra
VIL 199-200→ősköltészet, →primitív költészet és →népköltészet lírainak nevezett alkotásai összessége. Amint ezt a →lírai költészet történetéből jól tudjuk, a voltaképpeni líra késői jelenség, az ősköltészetben, a primitív költészetben, sőt önállóan a folklórban sem fordul elő. Mégis, mindegyik hagyományban elkülöníthető egy, az epika és a dráma sajátos formáitól eltérő költészet, ezt nevezik a kutatók „alkalmi lírának”. Helyesebb lenne ugyan az alkalmi költészet kifejezés, de még ezt sem tarthatjuk teljesen megfelelőnek, hiszen az „alkalmi líra” nem csupán költészet, benne a művészeten kívüli elemek száma még túlnyomó. Az ősköltészetből és primitív költészetből jól ismert →eredeti szinkretizmus jellemzi: gyakorlati munkafolyamatok, ezekkel összefüggő rítusok, társadalomszervező szokások és az egymástól még elválaszthatatlan zene-tánc-előadás-szöveg egysége. Ezért nehéz és mesterkélt részletesebb felosztása. A legáltalánosabb vélemény szerint főbb fajtája a →munkadal, →rítusének és az ünnepi →táncdal. Mind-ezek időben és archaikusságban megelőzik az elkülönült →archaikus epikát, →archaikus drámát és a lírai dalok első fajtáit. Témájuk szűk körű, rögtönzött részletekkel teli, a külvilág körülményeire esztétikai átformálás nélkül adnak választ. Előadásmódjuk a közösségi improvizáció, strófák előtti formában, zeneileg is egyszerű módon, legtöbbször csoport-tánccal kísérve. ● Az osztálytársadalmak folklórjában a daloknak csak egyik, régiesebb csoportja nevezhető így. Ilyenek a továbbra is megmaradó, de egyre inkább háttérbe szoruló munkadalok, az ünnepi szokások dalai, a jeles napi dalok, az emberi élet fordulópontjaihoz kapcsolódó dalok (gyermekjátékdalok, lakodalmi dalok, siratók stb.). Mindezek már inkább a hivatásos irodalomban is megtalálható →alkalmi költészethez hasonlíthatók. Az alkalom csak részben szabja meg a tárgyat, a tartalmat, több a lehetőség a poétikai változtatásokra. A szerző, előadó egyre inkább egyéniség, lírája személyes líra lesz. A közösség befogadóvá, közönséggé válik, amely csak utólag ellenőrzi, hitelesíti az alkotást, de maga nem vesz részt annak megteremtésében. E korszaktól kezdve történhetik meg hivatásos lírai alkotások folklorizálódása. ● Esztétikailag az alkalmi líra kezdetleges, →összművészet jellegű. A folklór alkalmi lírához sorolt alkotásai már inkább közösségi természetűek (→Gemeinsehaftslied); értékelésük két véglet között hánykolódik: egyesek túlbecsülik demokratizmusukat, plebejus szépségüket, mások voltaképpen érték nélküli kulturális szálladéknak (→gesunkenes Kulturgut) vélik az alkalmi líra termékeit is.
Irodalom:
J. Sohwietering: Das Volkslied als Gemeinsehaftslied (Euphorion, 1929); Maróthy J.: Az európai népdal születése (1960); C. M. Bowra: Primitive Song (1962).
