formulamese
VIL3 273-274olyan mese, amelynek a szerkezete egyszersmind tartalom-meghatározó tényező. Több fajtája van, melyek közül néhányban valóban formulák fordulnak elő, másokra azonban nem illik a megnevezés, helyesebb volna struktúrameséknek nevezni őket. ● Az egyes ide tartozó alfajok népszerűsége, égisége, művészisége különböző. Legjelentősebb köztük a láncmese műfaja AaTh 2000-2199), amelynek több alműfaja ismert. Ezek mindegyikében valamely esemény feltételeit és ennek újabb feltételeit sorolják fel, vagy más, külsődleges ötlet alapján sorolnak fel nagyjából ismétlődő részeket. Hasonlít hozzá a végtelen mese (AaTh 2250—2299), és az ettől alig elkülöníthető vég nélküli mese műfaja (AaTh 2300—2320). Mindkettőben a mesék szokásos befejezése helyett ciklikus folytatódást találunk, vagy hirtelen fordulat következik, pl. „Ha a kis egér farka hosszabb lett volna, az én mesém is hosszabb lett volna!”, amely befejezetlenül hagyja a történetet. Voltaképpen ide sorolják a csalimeséket (AaTh 2200—2205) és általában a →hazugságmeséket. ●Néhány műfaját természeti népek is ismerik, főként a láncmesék ismertek az ókori Indiában. Görögo.-ban, a héber folklórban stb. Rituális felsorolásokból (más részben okosságpróbákból) való eredeztetésük talán valószínűsíthető. Az európai népköltészetben különösen gazdag az északi és a nyugati népek meséi között. A magyar példák száma nem túl sok, ezek nemzetközinek nevezhetők. ● (→mese, formula)
Irodalom:
M. Haavio: Kettenmärchenstudien (1929–1932); A. Taylor: Classification of Formula Tales (Journal of American Folklore, 1933); uő: Formelmärchen (Handwörterbuch des deutschen Märchens, 2. köt., 1934—1940); St. Thompson: The Types of the Folktale (1961); Dömötör T. —Katona I. —Ortutay Gy.—Voigt V.: A magyar népköltészet (1969).
