füvészkönyv
VIL3 400 | Lázár Györggyel közösenherbarium: a növények neveit, tulajdonságait, hasznát leíró munka. A régebbi füvészkönyvek szépirodalmi jellegű szövegeket — mondákat, versikéket, rövid történeteket — is tartalmaztak, amellett, hogy orvosi tanácsokkal, lelki patikával stb. is szolgáltak olvasóiknak. A legrégibb ilyen mű összeállítója a karüsztoszi Dioklész (i. e. 4. sz.) volt, s a kiadványtípus a 16. sz.-i német és francia irodalomban is még igen elterjedt volt (nálunk Pécsi Lukács, Melius Juhász Péter írt herbariumot); később a tudományos botanikai munkák kiszorították.
