világkép
VIL17 65-66 | részcímszóa primitív irodalom és a folklór műfajai közül közvetlen formában az →eredetmítoszok, →eredetmondák és más →eredetmagyarázó történetek nyújtják a fennálló világ képének, a társadalmi környezet, az életkörülmények kialakulásának és működésének magyarázatát. A →mítosz fontos szereplők tevékenységével kapcsolja össze és indokolja e magyarázatokat. ● A különböző folklór alkotások világképe műfajonként is igen eltérő lehet. A →meséét olyan motívumok teszik összetetté, amilyen pl. az „égig-érő fa” ágain található királyságoké, a, mélybe vezető lyukakon megközelíthető „alsó világoké" stb. (ám mindez itt már sokkal inkább szerepel fikcióként, mint valóságként, még akkor is, ha több mesemondó azt állítja, hogy egykor valóság volt). Ezzel szemben a →ballada, a →proverbium és más műfajok világképe sokkal egyszerűbb. s bizonyos történetiséggel is számol a közvetlen társadalmi környezet egymásnak ellentmondó következményeivel. (A proverbiumok morálja, etikája, teológiája pl. jellegzetesen ilyen.). ● Az evilági létről alkotott kép feltehetően már az →ősköltészetben is, a →primitív irodalomban és a →folklórban pedig széles körben elterjedten szembesülhet a „más világok” képével. Igen gazdag a földi világképpel a menny és a purgatórium, pokol vízióit szembeállító →túlvilág-irodalom, az időben egymásra következő világokról alkotott elképzeléseket pedig a →világvége-irodalom és a →jóslatirodalom mutatja be.
